A Centrál Kávéház Budapest történetének, történelmének az egyik legékesebb gyöngyszeme. Egy olyan csoda, amit mindenképpen látnia kell az embernek és persze kóstolnia is azt, ami a míves étlapokon szerepel. Mert ők mindennek is megadják a módját, kellemmel, bájjal és az igazi kávéházi kiszolgálással. Olyan igazi régi típusú vendéglátással. Gyertek velem egy kis történelmi sétára! 

Ahogy ez lenni szokott, ez a csodálatos belső tér és a kialakítása a kiegyezés idejére datálható. A Centrál 1887-ben nyílt meg Erényi Ullmann Lajos házában, a terveket Quittner Zsigmond készítette. Természetesen a kávéház az nem ugyanúgy üzemelt, mint most, nyolc teremből, két játékszobából és egy kávékonyhából állt, no meg egy ruhatárból. A csodálatos díszeket a falon és a mennyezeten Scholz Róbert készítette. A hely alapítója Seemann kávés volt, aki veje, Frankl részére rendezte be a kávéházat. (Rendes volt azért tőle, nem?!) A következő tulajdonos aztán Grünerch Gusztáv volt, aki pontosan a századfordulón vette át az üzemeltetést.. A harmadik tulajdonos Mészáros Győző volt és igazából erre az időszaktól datálható az igazi szellemi virágzás elindulása is.

1908-ban ugyanis, a Nyugat folyóirat megjelenésével, óriási fordulatot vett a magyar irodalom, bár nincs is olyan, aki ezt ne tanulta volna, más kérdés persze hogy emlékszik-e rá. Irodalmunk akkor olyan jelentős  személyiségekkel gazdagodott, mint Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Tóth Árpád, Szabó Lőrinc, Szép Ernő, Weöres Sándor, Radnóti Miklós és sorolhatnánk még és az ember kicsit párás szemmel mered a távolba a nevek olvastán. Ennek a szellemi műhelynek pedig a Centrál Kávéház adott otthont és bizony ezt a hagyományt gyönyörűen és meghatóan folytatják ma is. De még ne szaladjunk ennyire előre, mert a Centrál történelméről még szeretnénk mesélni nektek. Mert jött ugye a világháború és utána eszpresszóvá alakították ezt a csodálatos terem, amelyet 1949-ben bezártak. Ezután, ahogy a szocializmus árnya besötétített mindent, ide is fura élet költözött. Egészen pontosan a Paprikaközpont Nemzeti Vállalat, majd 1953-tól a Metro Építő Vállalat kultúrotthona lett és üzemi étkezdéje. Megpróbálom ezt nem kommentelni, inkább mesélem tovább hogy a hatvanas években az Elte Eötvös-klubja lett, amire azért még sokan emlékeznek.. Annyi a szerencse hogy a  a mellvédeket, az oszlopokat és kandelábereket védetté nyilvánították, persze, ahogy ez lenni szokott, a márványtáblák azért eltűntek. A kilencvenes években szomorú módon játékterem lett belőle, spongyát rá, mondhatnánk, de inkább menjünk az előremutató történések irányába. 

Szerencsére 2000-ben újra megnyitott a Centrál Kávéház, persze, a felújítás nem ment azért annyira gyorsan. De lassan újra csengő-bongó irodalomi élet és csodás kávéházi társalgások, no meg finom falatok költöztek a falak közé. Aztán persze sok víz lefolyt a Dunán és 3 éve új vizekre evezett a csodálatos épület. 

A Centrál Kávéházra mindig is jellemző volt a bátor, haladó szellemiség, megőrizve és tisztelve a virágzó történelmi korszak értékeit és ez a törekvés az elmúlt 3 évben tovább erősödött. A mai kor emberének kínál társasági, nagykávéházi élményeket, élvezetes jó ízekkel, inspiráló hangulattal.
A 2022 áprilisi újranyitás óta a Centrál fokozatosan visszanyerte a budapesti törzsközönség szimpátiáját és a külföldi turisták szemében is egyre inkább fontos, bakancslistás helyszínné vált. Ezt azért üzenném azoknak, akik órákig állnak sorban a Blahánál... mert azt is egy csoda, de a Centrálnál még nincs sor sem. Jelenleg valós nagykávéházként működik, már reggel 9 és 10 óra között megtelik élettel és étellek, ekkor érkeznek a reggelizni-, kávézni- vagy csak a beszélgetni vágyók. 10 és 14 óra között élőzene szórakoztatja a nagyérdeműt, a délutáni órákat megtölti az uzsonna, a sütemények, a kávék illata és a finom csörömpölés világa. 18 és 22 óra között újra élőzenés vacsorázó hellyé változik a 137 éves budapesti ikon. Ehhez pedig most csatlakozott a diákságnak létrehozott ingyenes program, a Centrál Irodalmi zsúr. A Centrált ma pont úgy és arra használja a vendégsereg, amire teremtődött: a társasági élet, a személyes találkozások és a történelmi időutazás centrumának.

Az elmúlt 3 évben kialakult itt az egyik leghangulatosabb belvárosi terasz is, sok élő növénnyel, apró fényekkel, dekorációval. Kinyitották a hatalmas portálablakokat, ezzel megteremtették a „kint és bent is vagyok” együttes érzését. Így ma a Centrál legalább annyira egy hatalmas belvárosi terasz, mint egy történelmi időutazás. Ennek ez egyik kiemelt eleme, hogy minden nap 10-14, valamint 18-22 óra között folyamatos az élőzene a kávéház falai között. Én még dalt is kértem magamnak ám! Emellett minden kávé mellé napi irodalmi üzenetekkel kedveskednek a vendégeknek magyar és angol nyelven. Prezentálom is nektek a Léda könnyei nevű kávékülönlegességet, amit rózsás parfümmel szervíroznak, de folytassuk az irodalmi sétát. 

Mert szeretném bemutatni nektek a Centrál Irodalmi Zsúrt.  Ezeket az ingyenes, középiskolásoknak szóló programokat eddig keddenként tartották, most azonban heti 3 délelőtti időpontra lehet regisztrálni. A programokon a diákok interaktív módon fedezhetik fel a magyar irodalom világát és különleges formában ismerhetik meg a Nyugat és a Centrál történetét, valamint irodalmi, költői játékra versenyre is hívják őket. Meskó Zsolt író, rendező és Bence úr, a főpincér látja vendégül és tanítja versírásra a diákokat, olyan órákon, amelyek nem csupán bemutatják a „nyugatos” hagyományokat, hanem arra is ösztönzik a fiatalokat, hogy saját kreatív tartalmakat hozzanak létre és a magyar nyelv kincseit aktívan használják az élőbeszédben és az online térben is. A versek írói bekerülnek a Centrál Költők Társaságába és a legjobbakat helyben oklevéllel díjazzák is. Grand Café életérzést. Nem sietünk, nem idegeskedünk és nem hagyjuk az életünket tartalom nélkül elrohanni. Élvezni akarjuk a pillanatainkat, amelyeket kedvünk szerint osztunk meg másokkal. Ennek az életérzésnek mi állunk a középpontjában, miközben pontosan tudjuk, hogy nem kell mindig mindent komolyan venni, esetenként leginkább magunkat nem. Hogy jól esik néha henyélni és délután háromkor reggelizni. Miért? Mert ehhez van kedvünk. Hogy mennyire más egy pazar kávé mellett tárgyalni, miközben kellemes zene lengi be a teret, mint az irodában a csupasz falak között. Néha megengedhetjük magunknak, hogy kiszálljunk a satuból. És akkor itt vár ránk ez a kávéház, amely hatalmas ablakaival, impozáns bejáratával, elképesztő légterével és belmagasságával, óriási tükreivel, rendkívül elegáns dekorációjával, egyedi teraszával és arra csábít, hogy egy kicsit engedjük el a feszültséget és bár intézzük a dolgainkat, tegyük ezt úgy, hogy közben élvezzük azt, ami elérhető számunkra. Merjünk néha elmerengeni, figyelve a forgatagot, ami mellettünk hömpölyög és amelyből mi ki tudtunk szállni, ha csak egy limonádé idejére is, mert meg akarunk állni és látni akarjuk a szépet, megélni a jelen ajándékait. A saját pillanatainknak a részesei lenni. Ehhez most olyan ételeket kínálnak, ami egész egyszerűen elképesztő csoda. A Hortobágyi húsos palacsinta három variációban is megtalálható az étlapon, fogyaszthatsz Tiramiiusut, amit kávé parfümmel szolgálnak fel, vagy az ikonikus Eszterházyt is, ami a gluténmentesen étkezőknek is mennyei lesz, vagy akár egy koktél. Olyan fogásokkal, falatokkal csábítanak, amelyek egy olyan világba repítenek vissza bennünket, amiről nem is tudtuk, de legbelül éreztük, hogy erre vágytunk. És minden tárgy és minden kis szeglet, a személyzet és a kiszolgálás pedig az igazi kultúráról és a nem igazán dekadens, inkább előremutató értelmiségi nyugalomról szólnak. Engedjétek meg magatoknak ezt a mesés érzést és időutazást!