Néhány napot Tállány töltöttem, kezdeném ezzel a nem túl izgalmas felvezetéssel ezt  postot, de igyekszem kibontani az izgalmakat, mert abból volt bőven. Kezdőként  helyezzük el Tállyát a térképen. Ez a falu Tokajban található, BAZ megyében. Ebből a térségből több postot is hoztam már nektek, mert gyönyörű a táj és igen jó boraik vannak ugye, engem pedig gasztro irányultságomban eléggé érdekel. De térjünk vissza Tállyára. Amennyiben nem autóval jössz, akkor Szerencsig kell elszáguldanod a vonattal első körben.. Ez a Keletiből indul majd egy "Piroska" hoz a faluba. Nem óriás ez a hely, tehát sikeresen bejárható lábbal is, amennyiben nem a televízió távirányítójának a nyomogatása az egyetlen sport, amit művelsz általában. Az út idáig konkrétan gyönyörű. Minden zöld, dombok, napraforgók és hát szőlősorok, amíg a szem ellát... a napszemüvegen át, mert jó idő erre is van mostanában bőven és mi is kaptunk belőle rendesen.

Tállyán a szállásunk (Bohém) igazán művészi volt és nem mi festettünk, hanem mindenhol alkotások lettek elhelyezve a terekben. Egy kicsit mediterrán feeling, de igazán határozott színekkel és közben festmények mindenhol, mókás vagy kevéssé mókás, de nagyon jó hangulatban. Itt, a Bohém Borklubban összehozták a tulajdonosok a bor iránti szeretetet és az art vonalat is, amely különösen jól volt élvezhető a medence partjáról is, mert ne feledkezzünk meg arról, az ott töltött néhány napunkban a szép nagy csobbanó töltötte be a központi helyet. Akár origónak is nevezhetnénk, ha ez a fogalom nem lenne áthallásos. (Itt művésztelep is szokott lenni, szóval komolyan gondolják ezt a vonalat, sőt!) Kortársaim, akarom mondani utastársaim is kiélvezték a csodás időt, az úszást és a szobák nyújtotta kényelmet, mert találtunk árnyasabb részeket és napozni is lehetett, de akár függőágyban is ejtőzhettünk.  Nekem különösen tetszett a szálláson a pirosra festett lépcső, kontrasztosan a fekete-fehér képekkel, Skorpió Nappal vagy ascendenssel különösen jól érezheti magát ettől az ember. Viszont Tállyáról érdemes még megemlíteni, hogy nem és csak kizárólag a borairól híres, mert bizony, Kossuth Lajost is itt keresztelték. Ugyanis Monokon nem volt evangélikus templom, így a kis Lajoskát áthozták ide. Mi is megvizitáltuk kívülről ezt Istennek ezt a típusú házát, nagyon jól felújították. Itt jegyzem meg,, hogy más valláságak templomai is megtalálhatóak a faluban, igaz, leginkább kívülről megtekinthetőek, viszont szépek nagyon. Lábjegyzetként mondom még, Károli Gáspár is itt kezdte fordítani a Bibliát. Azt nem tudjuk, fogyasztott-e mellé bort, vagy melyik fajtát, de szerintem akár sárgamuskotály is lehetett vagy furmint, erről már nem találunk feljegyzéseket. Viszont bort, azt bizony igen, és elég jókat. 

A Tokaj Art Wine borbirtok borait biblia nélkül is megízleltük és mindenki megtalálta a maga szívéhez közel állót. Számomra tetszetős volt, hogy nem gondolták túl a sortimentet, nem akartak többet, mint ami szépen, de hatásosan palackozható. Én egy reduktív száraz típus vagyok, az oviban is ez lehetett a titkos jelem, de a maradék cukorért rajongó kollégám is megtalálta a magáét, az extra-brut pedig közös nevező lett. Most emelném ki, hogy sikerült dűlőre jutnunk és milyen jól is tettük. Kiss Papp Miklós birtokigazgató volt az egyik legkedvesebb és legrátermettebb szakmailag, akivel találkoztunk Tállyán, na, ő mutatta meg nekünk a Tokaj Art Wine szőlőit. Volt, aki e-bike-ra pattant és úgy tekert fel és a platós utazásra is le lehetett csapni a dúlőtúrán. Egy biztos: nagyon jól éreztük magunkat, remek volt hallgatni a savakról, cukrokról a szakmai információkat és hát gyönyörű környezetben találtuk magunkat, hol takaróra leheveredve piknikeztünk, hol csak csodáltuk az alattunk elterülő tájat. Élni jó, szögeztük le, természetesen egy pohárka Poétával a kezünkben.

Erre a programra 5, azaz 5 pontot adok, ahogy Adri profizmusára is! 

Ezen a ponton, ja, ez szóismétlés, szóval ebben a szent pillanatban kérdezhetnétek meg: de mi szívta fel a savakat? Tállyán kérem alássan található egy étterem is, amely ehhez a tulajdonos csoporthoz tartozik és itt is bőven tetten érhető a művészet iránti rajongás. Az ajtón, akarom mondani kapun betérve ugyanis egy falfestményen a kis Kossuth Lajoska köszönt ránk, alant pedig Károli Gáspár és IV. Piusz pápa, aki a korabeli social media szerint a tállyai borra mondta: Őszentségének ilyen (tállyai) bor dukál. Hiába, ha főszentsége mondta, hát nekünk is mindet is meg kellett kóstolnunk egy borvacsora során. 

Na de térjünk be az étterembe, ne álljunk meg a kapunál. A Barka étterem egy hónapja nyitott és még picit határozatlan, viszont jól látható az irány, a bistro jelleg ami felé mennek. Csodálatos, hogy mindenki talál magának az étlapon valamit, több étel is gluténmentes, ennek örültünk is nagyon. A  Tapas tállal kapcsolatban számos tapasztalatot szereztünk a tartózkodásunk alatt, kiváló alapja lett étkezéseinknek. Az ízlések és pofonok jelleg a közös ebédeinknél és vacsoráinknál is kijött, míg a csapat egyik fele a málnás céklalevestől nem lett lelkes, addig a másik fele odáig volt érte. A szarvas levesben azonban senki nem csalódott, ahogy a grillezett kecskesajtban sem és a rántott kovi ubi is vitte a prímet.

Szóval csirkétől extrémebb fogásokig minden van az étlapon, ami jól szabott, nem túl sok, nem túl kevés és jól párosítható a borokkal, melyeknek fogyasztása közben újabb és újabb művészi alkotásokra csodálkozhatunk rá a falakon. Az idő pedig szaladt Tállyán, olyannyira hogy az Időről szóló kiállítást meg is tekintettük a Mailloth-kastélyban. Nagyon jó kis tárlat ez, van egy szuper tükör szoba is és egy igazán kedves és lelkes hölgy is, aki végigkalauzolja az embert. Nekem nosztalgia volt a nyikorgó lépcső, ezt szerencsére nem cserélték ki a felújítás során, hisz hányatott gyerekkoromban is ilyen lépcsőn mentem fel és könyörögtem egy újabb szál kolbászért vagy szelet sonkáért nagyszüleim padlásán. De vissza Tállyára. Apró tanács annak, aki erre jön majd a post olvasása után: foglaljatok előre helyet a kiállításra vagy oda, ahová mennétek, mert igen gyakran csak kívülről csodálhatóak meg a dolgok, ha nem vagy résen. Maga  a szállás önellátó, de egyrészt az étterem, amiről fent beszéltem, tárt karokkal és kedves személyzettel várja a betérőket, illetve a Coop is a maga igen old schoolra szabott választékával kiált a vásárlókért. Szóval Tállyán nem pálya az éhezés, nagyon nem. (A Barka Galéria Hotel és étteremből hideg reggelit például kérhetsz fel a Bohémba, vagyis a szállásra.)

Ez a falu a gyönyörű vidéken éppen azt adja, amire vágyik az ember. A puritán hedonizmust. Egyszerű, letisztult dolgokat, jó borokat, szép és pihenésre teljesen alkalmas szállást és pazar tájat a szőlők mellett. Innen szuper kirándulásokat tehetsz, hisz elég felkapott rész ez borászatilag, de Tarcalban az Áldó Jézus meglátogatását mindenképp ajánlom. Sose jön rosszul az embernek egy jó áldás ezekben az években, ugye... aztán persze egy jó bort is le lehet gurítani a nagy ijedtségre...

Köszi mindent Tállya, nekünk életre szóló kaland volt veled!