Szalontai Beatrix egy csoda. És ezt egész biztosan állíthatom. Végtaghiánnyal született (az egyik karja rövidebb), de olyan pozitív életszemlélettel éli a mindennapjait, amit igen sokan megirigyelhetünk. A Richter Gedeon Nyrt. Főnix programban szerepel ő is és meséli el majd május 16-án, 9-kor a történetét, ezzel erőt adva másoknak is. Beatrix példamutató életútját mindenképp meg kell néznetek majd, annyira feltölti az embert, de most elöljáróban egy rövid beszélgetés is hoztam nektek vele. Töltődjetek! 

- Emlékszel az érzésre, amikor rádöbbentél, te más vagy, mint a többiek? 
- Óvodás voltam , mikor egyszer csak ráeszméltem , hogy akik szembe jönnek az utcán ők azok, akik hasonlóak és én vagyok aki különbözik tőlük .Ez egy rendkívül érdekes érzés, hisz az egyértelmű volt, hogy a családtagjaimnak van két karja , de valahogy az ember teljesen máshogy tekint a rokonaira , mint egy az utcán szembejövő idegenre. Ha őszinte szeretnék lenni , és valahogy jól szemléltetni a helyzetet , a tükörképemet volt nehéz megszokni, hisz ha élsz ebben a testben , nem úgy érzékelem, hogy rövidebb az egyik karom.
Talán, amit nehezen hisznek el az emberek , hogy nem úgy ébredek , nem úgy ébred egy más különlegességgel élő ember sem , hogy nekem mondjuk fél kezem van. Volt , hogy hirtelen eszembe sem jutott éppen miért bámulnak meg. Ezt tényleg úgy képzeld el , hogy te sem úgy ébredsz fel , hogy két kezed van.

-Hogy támogattak téged a szüleid, mit mondtak neked, amikor megkérdezted, neked miért van "kicsikarod"?
- Fantasztikus családom van , nagyon szeretjük egymást ez a legfontosabb tudnivaló rólunk. Arra a pillanatra amikor előszőr beszéltünk a helyzetemről, nem igazán emlékszem. Azt tudtam, hogy így jöttem a világra, rátekeredett a köldökzsinór a kezemre és elzárta a vér útját. Ezt a magyarázatot én hamar megértettem , és ha bárki kérdezte elmeséltem neki. Illetve , ha nem kérdezte, de láttam , hogy nagyon szeretné tudni akkor is :D.
Erre rendkívül hamar rájöttem , minél előbb tisztázni kell a helyzetet , hisz amíg ez nem történik meg nem tudunk tovább haladni . Ez tekinthető a nulladik pontnak bármely emberi kapcsolatom kialakításában. Én úgy gondolom , hogy abban , hogy én milyen felnőtt lettem , hogy hogy kezelem a helyzetem, komoly szerepe van a szüleimnek .Ez teljesen egyértelmű. Soha nem korlátoztak semmiben, mindenhova elengedtek akár evezős táborba , ahogyan barlangászni. Az a csodálatos ebben , hogy ők ezt nem tanulták , érezték , hogy mi lesz a jó nekem , hogy mi a helyes út. Az is biztos , hogy sosem akartam takargatni , soha nem húztam rá a pulcsim, számomra az önmagam teljes elfogadásának szimbóluma , hogy ha nyár van ujjatlant veszek fel.
Másrészt én egy nagyon cserfes, nyitott és barátkozó személy vagyok, imádom az embereket , szeretek új embereket megismerni .Hogy milyen lennék két kézzel , vajon ugyanilyen e ezt nem tudhatom . Valószínűleg ez az alkati dolog is segített.

- Milyenek voltak veled a gyerekek akkoriban, az oviban, suliban?
- Én úgy érzem , hogy szuper gyerekkorom volt. Természetesen én sem mentesültem a csúfolódásoktól .
Egy ovis történetre különösen emlékszem :Az egyik kis ovistársam azt mondta azért nem barátkozik velem mert egy kezem van, hát valljuk be ez egy tény :D de én megkérdeztem tőle , hogy mondjon valami rossz tulajdonságot , amiért ezt teszi , hisz tudtára adtam , hogy ez nem egy rossz tulajdonság , ezen én változtatni nem tudok.
Ez sokszor eszembe jut felnőttként, hogy milyen hamar el tudtam ezt a két dolgot különíteni.
A suliban szintén sok csúfoltak, főként az elején .Nyilván nem estek jól ezek , de nem éreztem miattuk haragot , tudtam , hogy valószínűleg nem találkoztak ezzel a helyzettel és meg kell szokniuk . Viccesen úgy fogalmaznám ezt meg, hogy én vettem el a "félkézszüzességüket".
 

- Hogyan jött az úszás az életedbe és mit jelent ma számodra?
- Akik végtaghiánnyal születnek , a legelső talán legalapvetőbb javaslat az érintett szülők részére , hogy vigyék le a csemetéjüket az uszodába. Ez azért különösen fontos , hisz az én esetemben is a gerincoszlop nem azonos
terhelésnek van kitéve a két oldalon .Így nagyon nagy eséllyel gerincferdülés alakul ki. Ezt orvosolandó tanácsolják azt úszást. Imádok úszni , egy rendkívül klassz és biztonságos közegnek érzem számomra.
Számomra 50 m pillangó könnyebb , mint felvágni egy paradicsomot. Sokszor eszembe jut , milyen lehetett volna az  életem , ha az úszást választom , de egyszerűen egy hat órás analitika labor mellett kivitelezhetetlen ez az életforma , amit az élsport megkívánna.

- Mikor jöttél rá, hogy a gyógyszerészet vonz?
- Alapvetően engem ugyanannyira érdekeltek mint a humán, mint a reál tárgyak. Ami számomra döntő volt az a segítség. Természetesen ezt nem lehet ennyire általánosan megfogalmazni , hisz például egy buszsofőr is segít, ha reggel eljuttatja az utasokat munkába. Ez egy nagyon kézzelfogható segítség , hisz találkozhatok az osztályon a betegekkel (a kórházban) . Eredendően, szívesen lettem volna orvos , de nem tudnám reanimálni a pácienst így ennek gyakorlati kivitelezése nem valósult meg. Tehát maradt az orvosiegyetem szakirányai közül a fogorvosi és a gyógyszerészeti. Nos szerintem innentől egyértelmű a választásom :D.
Nagyon szeretem a munkám, szeretem az embereket , szeretnék érdembe javítani az életükön .Ez mindig másban nyilvánul meg. Valakinek önthetek egy pohár tejet , valakinek hozhatok egy fájdalomcsillapítót , valakinek segíthetek a gyógyszerei áttekintésében , racionalizálásában. Ja és a kérdést megválaszolva , gimi közepétől , a fakultációválasztás óta készültem gyógyszerésznek.

- Egy kérdést nem tudok kihagyni és nem is szeretnék. Mit jelent számodra, hogy házas vagy?
- Nem is kell kihagyni , hisz ez az élet egyik esszenciája. Igazából , amióta csak megláttam Levit,, tudtam , hogy ő lesz a férjem, és ő is ezt érezte fordítva. Amíg nem történik meg ez az emberrel tényleg furán néz másokra akik ezt mondják , hogy szerelem első látásra :D. Olyan természetes az egész, és ahogy legegyszerűbben össze tudnám neked foglalni :olyan könnyűnek érzem magam amióta csak ismerem őt. Fantasztikus , ahogy megtalálod azt agy EGY embert , minden kardinális problémád megoldódik egy szempillantás alatt! Egyébként én abban nem kételkedtem , hogy megtalálom a társam, inkább az volt a kérdés kivel tudunk ilyen szerelemben , szeretetben, szinergiában működni.

- Mit üzensz azoknak a szülőknek, akiknek valamiért pici fogyatékossággal születik a gyermekük? Mivel tudnak segíteni a gyereknek az útján?-

-Az első és a legfontosabb: szeressék nagyon!

Ez a legjobb tanácsom. Fontos, hogy legyenek vele őszinték, ha kérdez feleljenek neki egyenesen és próbálják elmagyarázni neki a helyzetet. Ha például , haza jön a suliból , hogy megbámulták , nem az a helyes , ha próbálják elhessegetni a témát , hanem, ha leülnek és elmagyarázzák , hogy biztos nem találkozott még hasonlóval és biztosítják arról, hogy ők szeretik és hogy ez egy természetes dolog , lesz még hasonló az életében.
A másik, hogy hagyják , hogy gyerek legyen , akármilyen nehéz , ne féltsék túl, és próbáljanak meg mindig neki is feladatot adni.Ezt úgy értem , ha mi nyaralni mentünk és cipekedtünk , én is segítettem , noha nem a legnagyobb csomagot kaptam , de az én kezem is mindig televolt . Igazából , a szülők magukból indulnak ki , mi lenne ha velem történne ez vagy az? De aki igy születik ,neki az a természetes . Fontos , hogy támogassák a gyermekük álmait , hisz mindenkinek egy élete van!
Próbáljanak meg segítséget kérni, megoldást találni minden helyzetben, gondolok itt az egyetem választásra , vagy bármely olyan helyzetre , ahol szükség lehet a segítségükre. Higgyenek a gyermekükben , hogy meg fogja találni az útját , és hogy bizony a legtöbb dolog az életben igenis megvalósítható, ha igazán akarjuk!

(Minden infót megtaláltok a Rihter a Nőkért fb oldalon ITT.)