Amikor az ember kirándul, nyakába veszi az országot, sarkalatos kérdés: de hol eszünk. Én általában gasztrós barátoktól, anyukás csoportokból tájékozódom. Nem egy hely volt már, ahol csodás volt a kilátás, a túra... de iszonyat nehezen jött össze az étterem színvonal találata.... ha értitek, mire gondolok. Másik mániám a víz. Ha tehetném, én egy tó vagy folyó partján éldegélném, nekem ez adja a megnyugvást rendesen. Na, ennyi bevezető után be is evezek szépen az ismertetőm fő szakaszára: zseniális étteremben jártunk néhány napja, ami a Bodrog partján van.

Nekem mindig az a problémám, hogy olyan nehezen szakad el a magyar gasztronómia attól az iránytól, hogy vagy lógjon le a rántott hús a tányérról vagy legyen annyira pici a valami, hogy észre se vegyem a tányéron. Jelentem, van fény az alagút végén, a Dereszla bistro és vinotéka megtalálta a helyes arányt, sőt. A Bodrog partján nyitottak éttermet, ami tulajdonképpen rendezvény helyszín is lehet. Amint meglátja az ember a folyó partján a helyet, meg is érti, miről beszélek. A környezet gyönyörű, az étterem pazar, az étterem pedig elképesztő. Elképesztő abból a szempontból, hogy a csúcs gasztro kerül a tányérra, de rafináltan és nem túlgondoltan. Nem is tudom, mit emeljek ki a fogások közül. A céklás rizottót mindenképpen, a vadast is újragondolva és a kacsamáj torchon mogyoróval és barack variációkkal emlékére is összefut a nyál a számban. Nemcsak az ételek alapanyagai, de a borok is helyi termelőktől vannak és ami még emeli a pompát, egy szolid kis csónakkal is kiköthet az ember, ami azért adja a feelinget rendesen. Fine bistro fogások, isteni ízek és közben gyönyörködhetünk a természet nyugalmában, a folyó szépségében.... A Woman Power Project lányaival jártam arra, azt kell mondjam, az utóbbi idők egyik legjobb kalandja volt itt ez az étterem a számunkra. Ha szokás szerint nem rohanásban lettünk volna, akkor egész biztosan a teraszon ücsörögnénk azóta is kávézva-borozva Tokajban, a Dereszla teraszán. Akár egy napos túraként is megéri betérni ide. Nagyon, de nagyon finom minden, a vadas marhapofából egész egyszerűen pofátlanul jó, puha és zamatos, azt tényleg ne hagyjátok ki. A desszertek is isteniek, én csak beleettem a máséba, mert addigra már kidőltem.

Oh, a végére van még egy jó tanácsom.Én, aki egyébként glutén- és tejmentesen étkezem, megtörtem ezt, mert olyan kenyeret hoztak ki, aminek nem tudtam ellenállni.... de nem is akartam, igazság szerint. Ha nem kellett volna mennünk, az én mesém is tovább tartott volna. Dereszla, hát én máig áldom a nevedet, ezért a pofáért lehet, hogy visszatérünk, visszatérek ám!