Az instámon láthattátok, hogy igen, idén megcsináltam a klasszik nagyböjtöt, hús és alkohol nélkül 40 napig. Igazából nem vagyok hős, mert a Szentesi Éva nevű pajtim cukor és liszt nélkül tolta végig a heteket, ő az igazi hero. Megírta a tapasztalásait a wmn oldalán ITT, ezért gondoltam, mivel az enyémek nyilván mások, én is kiírom magamból. 

Igazság szerint húsvét előtt mindig szoktam böjtölni, de csak egy hetet. Most úgy kezdődött, hogy véletlenül a nagyböjt első napján valami húsmenteset ebédeltem és leesett, hogy aznap kezdődött... na, mondom, akkor uccu, vágjunk bele. Az immunrendszerem most úgyis a béka popója alatt volt kettővel, így úgy gondoltam, a tisztulás csak segíthet. És abszolút hiszem, hogy a test és lélek összefüggésben van, így a lelkemnek is kellett a detox. Szóval belevágtam.

Azt kell mondjam, az alkoholtilalmam saját magam számára sokkal nehezebb volt, mint a húsmentesség. Ez nem annyira különös, mert mindenféle borász pajtijaim vannak és eléggé kedvelem a francia fehéreket egy jó vacsorához, vagy akkor amikor brutál napom volt és agyzsibbasztásra van szükségem. A hús elhagyása inkább a napi rutinomban okozott fennakadást, de rendesen. Ugyanis rohanva étkezem a legtöbbször. Ez eleve nagyon, de nagyon nem jó, igen, tudom. És ebbe az állandó biziségbe a veszek valamit és gyorsan megeszem ételek férnek bele sajnos legtöbbször. De az, hogy ezt hús nélkül megoldani... hát. A böjttel az életembe beúsztak a halak. Oké, akkor benyomok a mekiben egy halas burgert, gondoltam egy cuki kedden. Hát, kérem szépen, abban akkora volt a halpogácsa, mintha a gyerekem rajzolva volna a papír sarkába. Jól nem laktam, az egészen bizonyos. Legtöbbször valami fura péksütihez tudtam nyúlni, mert a gyors típusú kajáldák választéka még mindig iszonyat gáz húsmentesen. Nem tudok rákívánni, már bocsi, a borzasztóan kinéző főzelékekre és az olajtól tocsogó lepcsánka utánzatra, plusz időbefektetés, ha tényleg valami normálisat szeretnél enni és nem úgy, hogy plusz egy óra kerülő lenne a városban. Ami rossz, még mindig elég kevés helyen kapni gyümölcsöt mosva, szépen tálalva, úgy, hogy nincs berohadva alul a csomagolásba. Be kell valljam, erősen rácsúsztam egy pisztáciás humuszra a 40 napom alatt. Függő lettem erősen. Csak kentem és kentem a kenyérre. Őrületesen megszerettem! A böjti időszak alatt az olasz éttermek jelentették a fájn dájning megoldást legtöbbször, hisz a tenger gyümölcseiben is sima, paradicsomos dolgokban zseniálisak itáliai barátaink. Na jó, a dolce illatait is imádom...D Nyilván simán lecsúszott volna az itáliai spagettihez egy pohár fehér is, de most erről le kellett mondanom. És akkor most tényleg nézzünk a pohár fenekére! Mást nem is láttam, mert bor ugye nem volt benne. Ez nem mindig volt egyszerű. Ilyen-olyan koccintások, üdvözlések, sajtó eseményen remek pezsgőre nemet inteni... hiába, olykor kis hős voltam, na. Viszont a mindennapjaimban sokkal élénkebb voltam, nem következett be nálam a menetrendszerű, délután kettőkor aludni kéne egy öt percet, de nagyon állapot. Mondjuk, rámentem egy kicsit a kölyök pezsgőre, de sovány vigasz volt, sima üdítő, bár nem is tudom, mit hittem eddig...D 

Iszonyat sok péksütit ettem a 40 nap alatt. Ez nem jó. Sajna, sikerült még jobban lefogynom, amit tudom, hogy más irigyel, de nem jó irányba dobtam le a kilókat, szerintem magas a testzsírom. Tehát vékonkább lettem, de nem szépen és okosan. Jó, hogy sok tengeri gyümit ettem, egyébként is imádom, csak sokszor döntöttem böjt nélkül a pénztárca szerint, a hús javára. Viszont most volt erős felmentésem, így rágtam a tintahalat rendesen Nagyon jól jött most már a tavasz és a mindenféle izgalmas zöldek megjelenése. Nem mondom, hogy elsőre csülökkel kezdtem, mert sonkával. Eléggé meg is terhelte a gyomromat, aznap éjjel nem is aludtam túl jól, pedig csak másfél szeletet ettem. Ami érdekes, hogy azóta még erősebben érzem, mi az, amire tényleg szükségem van és mire nem. Eddig is eléggé erősen tudtam, ha valami étel nem túl jó körülmények között készült, de ez most erősebb, egyszerűen érzem.  Ebben erősebb lettem.

És azt kell mondjam, egy igazán rohanós életbe, mint az enyém, iszonyat nehéz a húsmentesen enni úgy, hogy tápláló is legyen és ne tök üres kalóriákat vigyél be. Mert igen, örvendetes, hogy vannak már mindenféle mentes éttermek, de egy elmegyek a-ból b-be, aztán c-be és d-be típusú élethez plusz idő kéne, hogy előre felkészüljek rendesen. Az pedig nekem meg nincsen, az meg a világ legnagyobb ökörsége, hogy az embernek arra van ideje, amire szeretné. Mert bocs, ennél kevesebbet már nem tudok aludni, mert az már a végkimerülés lenne. Aki pedig megemeli a laptoppal, pénztárcával, a gyerek összes cuccaival teli hátizsákomat, általában nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenved, szóval a becsomagolom és viszem az ebédet nem opció, ha gerinces szeretnék maradni. Szóval respect mindenkinek, aki mindenféle mentesen tud étkezni egy urbánus anyuka léttel párosítva. Kb ennyi, ami az én tapasztalásom volt. Most megyek, mert vacsorázni fogunk. De valahogy megint a halakat kívánom, mondjuk, lesz hozzá rajnai rizling is, az egészen biztos... Nem bántam meg a böjtöt, egyáltalán. Bár a pénztárcámban mélyebbre kellett nyúlnom azért. A lelkem is tisztább lett és konkrétan szerelembe estem a friss, tavaszi zöldségekkel. Az üzenet pedig örök. Áldozatból születik az áldás... hát ennyi az én 40 napom története. Szerintem ezt jövőre is bevállalom, csak kicsit jobban rákészülök, betárazok a frigóba és feltérképezem Budapest vegán helyeit. Hússal és hús nélkül is van élet. 

 Ps: a családomnak nem minden tagja értette, mit is csinálok. A legjobb az volt, amikor Anyu tojásos nokedlit készített nekem, jó vastag mangalica zsíron pirítva...D