Amikor becsukom a szememet és a konyhában a levegőbe szippantok, azt szeretem, ha valami kis édes van a levegőben. Pici liszt, pici cukor, talán egy kis pörkölt illata jobbról is és valami nagyon zöld. Ezeket szeretem, szeretném érezni. Mindazt, ami a gyerekkorom. Ez az, ami boldogsággal tölt el és szentül hiszem, hogy ma is csak ugyanazokat az ízeket variálom, amit a nagymamámtól tanultam gyerekként. Valami hasonlót mesélt tegnap Veres István is, aki a Bábel étterem csoda figurája. Beszélt a csodás gyerekkorról és arról, hogy a mamája tanította meg az alapanyagok tiszteletére és figyelni az utat, ami alatt az a valami a tányérra kerül. István olyan fazon, mint a legkisebb királyfi a mesében. Eredeti, vicces, kicsit mókás, de közben nagyon igaz, szív ember. Ami a szívén, az a tányérján. Ilyenek az ételei is. Felhasználja például a zuzmót is, ami a Bábelben az előző szezon széna bummja után hozza az újdonságot. (Tavalyi sláger volt a Bábelnél, hogy erdélyi széna került az egyik étel mellé, azóta nyilván már más konyha is lopta itthon az ötletet.) Zuzmót eddig nem ettünk, nem ettem, nagyi nem kergetett az asztal körül bennünket az unokatesóimmal, ha nem fogyasztottuk ezt rendesen. Pedig nem ördögtől való dolog, édes növény ez, pisztránggal együtt tálalták és marha ínnel, meg egy pici kovászolt retekkel. Mutatom.

Ezután sem rántott csirke jött hasábbal, hanem a csalánosban jártunk. És milyen jól tettük. A borjú bríz takarója volt tulajdonképpen a csalán és fermentált alma dukált hozzá. A csalán egyáltalán nem volt olyan, mint a híre, tehát nem csípett. Inkább a spenót és a gyógynövény keverékét hozta a szájban. Harmadik fogásként jött a bárány nyak, levendulás házi sajttal, zabbal, zöldségekkel és valami isteni tejropogóssal. Ebből simán ropogtattunk volna még tovább, de az egész nagyon harmonikus összhatást adott, azon felül, hogy műremekként mutatott a tányéron. A végén pedig, a Fehér következett. Nagy F-el. Nem, nem egy falat hó került az asztalra, inkább valami fenséges alkotás, ha nevén kell nevezzük.. Alul keksz, aztán egy kis rebarbara chutney, bodza, aztán joghurtos aero, ami egy porszívó technikával került a desszertre. Felül pedig megkoronázta az egészet egy kis paradicsompor. Ezt a szemünk előtt szórták az édességre. Csodásan feltette az i-re a pontot, vagyis havas tájra a piros díszítést. Ez a négy fogás volt az ízelítőnk a nyári étlapból. Műremek volt mind! 

(Az a bizonyos mesebeli fiú, aki elindult Erdélyből és hozta magával a tehetségét, szénáját, zuzmóját, jó helyre juott a Bábelben. Huberttel emberére talált a kreativitás és a konyha szeretete témakörben és a másik séffel is kiváló a párosuk. Aki teheti, kóstolja meg a nyári fogásokat az étteremben. De mindenképp ajánljátok külföldi vendégeknek is. Igazi műalkotások lesznek a tányéron, itt senki nem fog csalódni, sőt... én meg főzök megint valami olyat itthon, amit a nagyival készítettünk régen....)