Igaz, nem kergetett bennünket édesanyánk kicsiny korunkban az asztal körül, ha nem ettünk meg rendesen a vietnámit, de azért kíváncsiak voltunk, milyen is az, ha a Józsefvárosi piacos büfé beköltözik a városba. A klasszikus pho levesnek már régen rajongói vagyunk, de kb. ennyi volt az alapismeretünk az ország gasztronómiájáról. És Mautner Zsófi barátnénk pedig ajánlotta. Hát így ennyi volt az előélet, vagy előétel. Szóval. A Bajcsynál kell bekanyarodni a sarkon, és hopp, már ott is a Dang Moui Pho Bistro. Ne egy nagy valamire gondoljál, hanem egy kis sörpadokra leülős feelingre inkább, ahol nagyon szépen terem a műbambusz is. Autentikus, tényleg.

Kérhetsz kezdésnek licsiitalt, de ezt nem igazán ajánljuk, nekünk mindig fura a zselés lé fém dobozból. Így mi maradtunk a klasszikus limonádénál. Mivel sejtettük, hogy a levesek brutál adagok, úgy döntöttünk, az lesz az ebéd igazán. Nem csalatkoztunk. Mindkét választásunk,  a Kacsaleves friss bambuszrüggyel gyömbértől illatozva, rizstésztával és a Marhahúsleves "Hué" módra thai citromfűtől kellemesen fűszeres is brutál adagnak bizonyult. És finomnak. Viszont, a második levest csak erős idegzetűeknek ajánlanánk. Úgy tűnik, vietnámiul a kellemesen fűszeres az irtó csípőset jelenti. A negyven fokos hőségben megizzasztott bennünket rendesen a cucc. Egyébként a kis adag is akkora hogy egész egyszerűen nem tudod megenni. Van, aki elcsomagoltatja, de mondjuk mi részint Pilisszentivánra indultunk utána, így az elég furán vette volna ki magát, ha beállítottunk volna egy zacskó lötyivel.De tényleg pazar volt mindkettő. Elég jó, hogy a vietnámi konyhában nem főzik szét a zöldségeket és roppanósak maradnak, ezért külön köszönet az őseiknek. Utána már tényleg úgy éreztük, csak egy valamit tudunk enni, azt is ketten. Így a bűvös 26-ost tettük meg az étlapról, nyári rizstekercs rákkal. Ez bombasztikus, nem más. Rizstészta belül, rizstészta kívül, hússal, rákkal, zöldséggel és nem olajtól tocsogós valami. És ilyen mártogatós izét is hoznak hozzá, ami igen kellemes ízű. Kettőnknek bőven elég volt a három darab, mert konkrétan akkora, mint egy női tenyér hosszában. Az étlapon bőven találsz mindenféle tinta- és egyéb (kígyófejű)hal fogásokat, békacombot és húsokat is. Azt kifigyeltük, hogy az adagokkal nem mindenkinek sikerült megbirkóznia, ez azért külön like.  És az is, hogy minden frissen készül. Annyi csak, hogy talán a légkondi kicsit erősebben üzemelhetne, egyébiránt minden csodás volt. Mindkét levesből bőven hagytunk, három üdítővel együtt  4 000 Ft (plusz borravaló, gondoltuk, a vietnámi-magyar tengelyen is illik) volt a számla. Ha nem műanyagot és szikkadt panírba csomagolt alig húst akarsz enni csilliárdét a belvárosban, akkor kiváló választás a Nagymező utca 51-ben ez a vietnámi büfé. Mi egész biztosan visszatérünk még. Meg egyébként is olyan szépen integetett távozáskor ránk a macska a kirakatból. 

(A Dung Maoi facebookos oldala ITT, van házhoz is szállítanak, fent van az étlap)

Képek saját nokiánkkal és az ő oldalukról.

Választani tudni kell, szokták mondani, de azért itt nem olyan könnyű...

Ebben imádtuk a bambuszt eléggé!

Van ott kraft rendesen, majdnem hívtuk a tűzoltóságot, olyan csípős volt!

Itt nem az Erős Pista, hanem az Erős Kakas a menő!

Külön felhívnánk a figyelmet a tányér felső részén lévő faragott répa madárkára.

Bizony, a vietnámi szentek is megkövetelik a magukét, például a kockacukrot és az étolajat  is!.

És így búcsúzik egy rendes macs a vendégtől.