Nyilván én sem maradtam ki a sorból, és már alig vártam, hogy elugorjak a Nagymező utcába a NAM Budapestbe. Daniról azt kell tudni, hogy a kis ujjában van ázsia, bitang jó szakács és szív ember. Pesten már bőven ismerték őt az Aumból, ami gyakorlatilag egy fricska volt és bejött, hisz addig a vájt gyomrú közösség nem igazán járt a Flórián környékére. Aztán nyitottak a Hajós utcában is egy egységet, de jött a pandémia, ami sok mindent megváltoztatott. Dani nyáron a Fügébe települt át és egy komoly rajongó tábort szerzett magának a Balaton északi partján is, no meg a Michelin figyelmét is elnyerte. Most pedig az enni vágyók nagy örömére visszakanyarodott Budapestre és már hozza is az öt alapízt nekünk a Nagymezőben, progresszív ázsiai módon. Van saját kombuchája is, meg iszonyat jó alapanyagok, borjú Olaszországból és nagyon sok jó hazai beszállító. Én menüt ettem aznap, mert eléggé kedvelem az ázsiai csípős vonalat és jó választásnak tűnt. Szilvaleves volt baóval, majd paprikás csirke, természetesen nem a magyaros módon, elő is vettem a zsepimet, mert megkönnyeztem a finom falatokat. Savanyúságként szllvát kaptam, az valami döbbenetesen finom volt, gondoltam is, következőre hazaviszek egy adagot belőle. Amíg ott voltam, komolyan adták egymásnak a kilincset a vendégek, pedig pici a hely, de az autentikus ázsiait úgy tűnik, elég sokan szeretik és jól is teszik. Volt, aki elvitelre kért menüt, volt, aki már expertként értekezett és nagyon pontosan tudta, mi fán terem a gombóc. Egy tuti: én még ide visszatérek.... és hát több barátom is jelezte, ő is jönne. 

(Ps: NÁM Budapest fb oldalát ITT találjátok)