Milyen érzés a szabadesés? Kislánykoromban fogalmazódott meg bennem először a kérdés. Alig múltam el tíz, amikor teniszező apám felküldött egy pilótával a magasba siklóernyőzni. Azt hitte, hogy az ott szerzett élmény majd kedvemet szegi, maradok az ütőnél és még gondolati szinten se állok ki egy gép ajtajába 4000 méter magasságában. Tévedett. Hálót ért a labda. Az évek múlásával a vágyam csak erősödött, majd a horizont hirtelen kitágult. Megtört a jég, túl vagyok az első ugráson, szituban a szél akár 200 km/h sebességgel tépi az arcomat, így a kérdés ma már más. Mi a jobb? Az ejtőernyőzés vagy a szex? Addiktív (tud lenni) mindkét szakág, de a választ még szorgalmasan kutatom. Ígérem egy nap, amikor szuperszonikus ejtőernyős válik belőlem, belőlünk megmondjuk. Most Noémi 'kadét' ugrónaplójából olvashattok egy részletet. Nesze!N
..... végre elérkezett a várva várt reggel! Persze egész éjjel nem tudtam aludni. Óránként felkeltem, mosolyogtam hosszan, aztán visszahunytam egyébként nem túl hosszú időre.....mert végleg kidobott az ágy. Azonnal az ablakhoz rohantam, redőny fel, nagy sóhaj, színtiszta az ég, ez az! Gyors pakolás, lányok-fiúk összeszedése, mind megvagyunk, akkor irány a Balaton. 60-70 %, hogy végre átélhetem, amit komolyabban két éve tervezek, gondolattal játszva meg vagy tíz. Szeszélyes az időjárás, emiatt sosem lehet tudni, de nem érdekel, most le kell mennünk... mert érzem, hogy ma meglesz. Kiliti 110 km, kényelmesen 80 perc alatt leértünk, közben kb. hússzor egymás után elképzeltem milyen lesz - ez a napi rekordom.
Megérkeztünk, hatalmas hangárok egymás mellett, telis-tele szebbnél szebb ponyvákkal mindemellett vakított a nap. Megismerkedtünk a srácokkal. Nóri pajtás - aki szintén repülőőrült - természetesen egyből beleolvadt a társaságba. Az ő zsebéből került elő az egyik hasznos kiegészítője kalandunknak. A napkrém. Fent jóval közelebb leszek a naphoz, jól fog jönni, hogy nehogy megperzselődjek.
Akárcsak az Eucerin tubusa, az ernyőm is narancssárga volt - remélem mindenki megjegyezte. Iszonyat hamar eltelt az a másfél óra, majd pár perc és már rám is került a replülő-ruci. Nos abban a pillanatban elkapott, vagy inkább tovább élesedett a feeling. Pattogva ugráltam, mert itt már tudtam, hogy végig nyitva a szemem és igaziból történik minden. Instrukciók átadva, a szíjak-csatok többszörösen csekkolva, szerelem zokni rajtam, ezen a szerelem napon. Go!
Villámgyors léptekkel megindultunk a helikopter felé, kamerák sasszéztak az arcomba, én viszont itt már kezdtem figyelmen kívül hagyni, mi is folyik körülöttem. Azt hiszem legbelül már fent voltam. Ölelés, csók, integetés, motorzúgás, felszálltunk. Összesen talán 20-an ültünk a gépen, 3900 méter magasan, viszonylag alacsony felhőzettel szembesülve itt már tudtam, fix hogy harapni fogom a fellegeket. Pár perc mélázás, végig kifele tekintet.....azta-azta mindenképp velem kezdjetek!
És igen. Egy végső biztonsági ellenőrzés, egy hatalmas sóhaj, majd egy utolsó pislogás, hisz innentől kezdve a szó szoros értelmében mindent látni akartam. Megközelítve gépünk hátsó nyitott részét, már a peremen toporzékolva, még erőteljesebb szívlüktetés uralkodott el rajtam, ez a környezet, az érzés, a látvány - keresem, de nem találom, mert semmilyen nyelven nincs rá szó.......mennyire tökéletes itt minden. Lábaimat hátra támasztottam, teljesen a profira bízva magam, szemben a lámpára tekintve, vártam a zöld jelzést....lenézve óriás fehérség, több ezer méter mélység, engem pedig még nagyobb vágy önt el, mert ez az ami eltántoríthatatlanul vonzó és izgalmas a köbön....hátulról hang - ugrááááás, zuhanás, őrület, torkom szakadtából kiáltás, wuuuuuuuk és wáááááááák és közben még több wááááááááá, na meg atomboldogság. A könnyem kicsordult és közben azt éreztem itt a helyem. A szabadban, a levegőben, határ nélküli óriási térben, a gyönyörűségben. A megfoghatatlanban, maximálisan elégedetten, beteljesültem, IGEN! végre szabad esve repültem.
A második nagy flash az ernyő kiengedése, ami visszarántott jó pár méterre, sóhajtoztam és kuncogtam felváltva - hatalmas móka. Ráadásul az ernyőnk citrom/szürke színű a bizonyos narancs helyett, a drága kisérőim megtévesztve kereshettek. Szemüveg le, mert ami itt jött arról bizony színtiszta képeket volt muszáj rögzíteni a fejemben. Lebegés, fentről minden olyan más, láttam a Balatont, búza és kukorica mezőket, icipici házakat, utakat, életet. Megnyugvás, harmónia, abszolút béke.
Szép, megfontolt landolás a tervezettől kicsit messzebb egy búzamezőn, az együtthatók eredménye. Erős szél, viszonylag nagy ernyő, kicsi súly. Viszont soha el nem felejthető élmény, amivel gazdagodtam, mi több visszavonhatatlanul rákattantam. Azóta minden nap sziázok a felhőknek és az ajándékba kapott búzaszál ott figyel a konyhában, na nem mintha anélkül nem jutna eszembe naponta számtalanszor mennyire brutál mód imádok élni, szóval menjetek ugrani mind!
Köszi Czotti, Köszi Joker! Kék eget!
