Az ősznek gyakorlatilag egyik kedvenc pontja nálam egy-egy rangos gasztrofesztivál. Nincs is jobb, mint jókat enni, szakmázgatni, az utolsó napsugarakban még poharazgatni és élni, mielőtt bebújunk a kabátok alá. Tagadhatatlan, hogy életkedvért nem a szomszédba kell menni, úgy mondanám, hanem inkább az olasz életérzés az, ami közel áll ehhez a fajta magyaros gasztrofesztes élethez. Így természetes volt, amikor kiderült, hogy a Balaton Wine&Gourmet olaszos irányt vesz, ott a helyem. 

Az Olasz Külkereskedelmi Intézet (ITA) budapesti irodájának közreműködésével szervezett olasz részvétel keretében számos bemutatóra és kóstolóra került sor ezen a hétvégén olyan előadókat felvonultatva, akikkel ritkán találkozni egyszerre. Nem is egy, hanem mindjárt két Michelin csillagos séf érkezett Veszprémbe: Giuseppe Di Iorio és Mauro Elli, akik minden nap egy-egy élményétkezésen hozták el Lazio és Lombardia tartományok ízeit a szerencséseknek. 

Kiemelt szerepet kapott a borkultúra bemutatása is a rendezvényen, amely az idei vendégország egyik nagy erőssége: a világszerte híres és Magyarországon is töretlen népszerűségnek örvendő olasz borok világában Gabriele Valota enológus, az Assoenologi borászati szövetség szakértőjének kalauzolásával lehetett elmélyülni. Az Assoenologi Olaszország legjelentősebb, és a világ egyik legrégibb boraszati szövetsége, ahol Gabriele Valota az Észak-Olaszországi Ifjúsági tagozat koodinátora, valamint fiatal kora ellenére, egész Olaszország területén alkalmazott borászati tanácsadó, akinek elsősorban a klasszikus eljárással készülő pezsgőborok, és az ellenálló szőlőfajták a szakterületei.  Ám a koktélkedvelők sem maradtak szenzáció nélkül, ugyanis a rendezvény vendége volt Fabio Bacchi bartender-mester, aki karrierje során a világ legjelentősebb szállodaláncaiban fordult meg, szakmai útját számos rangos nemzetközi díj kísérte, a szaksajtó háromszor választotta meg az Év Bármenedzserévé. 

A fesztivál alkalmából ellátogatott Veszprémbe az Olasz Nemzeti Olívaolaj Kóstoló Szövetség szakértője, Carlotta Pasetto olívaolaj-sommelier is, aki az olasz gasztronómia és a mediterrán diéta egyik legmeghatározóbb alapeleméről, az olívaolajról és annak számos fajtájáról és felhasználásáról tartott előadást és mesterkurzust. Szóval kellően olajazottan ment minden.

Tészta csoda, hogy a tésztapártiaknak kedvezett a Bocca Gourmet előadása, ahol Roberto Conti a kézműves tészták világába kalauzolt el mindenkit, lerántva a leplet arról, hogy hogyan lehetséges az, hogy az olaszok este eszik a legtöbb tésztát, ám „nehéz gyomor” érzésük. Valamint beavatta az érdeklődőket a friss és száraz tészta közti különbségbe és abba, hogy miért nem ugyanolyan az otthon készített házi tészta, mint a bolti. S persze arról is szót ejtett, mikor, melyiket érdemesebb választan. A tésztáknál maradva az Adimarc Kft. nápolyi pizzakészítő mestere a hajszálvékony, mégis buborékos tésztájú pizzák titkait osztotta meg, miközben az érdeklődők megtudhatták, miért különleges a maga egyszerűsége mellett a nápolyi pizza, és miért érdemelte ki világhírnevet. 

Az olasz vendégszereplés keretében idén új helyszínnel, a „Mercato”-val, vagyis olasz piactérrel bővült a fesztivál, ahol az olasz gasztronómia legjavával várták a közönséget a kiállítók. Az itt felállított színpadon Vágó Piros vezetésével kóstolhattak grappát, olasz borokat és koktélokat.  Ugyanitt, mivel még nincs vége a nyárnak, akinek hűsölni támadt kedve, Massimo Turano „gelato” előadásán volt a legjobb helyen, ahol mindent megtudhatott a világhírű olasz fagylaltok elkészítésének kulisszatitkairól, és persze meg is kóstolhatott egy-egy klasszikus és innovatív ízvilágú finomságot is. Engem mondjuk a citrommal rendesen levett a lábamról. 

S akit épp elkapott egy kisebb „kajakóma” ennyi kóstoló után, ő megtalálta a számításait Simone Meriggi előadásán, ahol különböző fajta olasz kávékat kóstolhatott, miközben megtudhatta, melyik napszakban melyiket kell fogyasztania ahhoz, hogy észrevétlenül el tudjon vegyülni Olaszországban a helyiek között egy kisebb vagy nagyobb csészével a kezében. 

Pompás volt ez a rendezvény, tényleg. Összességében engem a templomban tartott boros mesterkurzus ragadott igazán magával, no meg a Séd partjának gyönyörű környezete és a pizzás fiúk éneklése, miközben sütötték a finomságokat.

Mondjuk, azóta a Felicitát éneklem enyhe dallamtapadásként, de ennél nagyobb bajom ne legyen.