Minden reggel azzal kelni, hogy valami hasznosat csinálj. Hogy minden tettednek legyen egy messzire mutató tartalma. Hogy elveszni látszó értékekért harcolj. Hogy fát ültess. Hogy megírj egy benned felzendülő verset.Hogy hasznosíts újra elpazarolt, kihajított, szemétnek ítélt dolgokat. Dalolj a lelkedből. Hogy gondolkodj, és ha valamire jutottál, azzal próbálj segíteni. Hogy dönts: mi IGEN, és mi NEM. Hogy figyeld a világot, megértsd, ha valahol alattomos veszély közelít, és próbáld megelőzni, segíts elhárítani azt. Hogy szeress minden hozzád tartozót. Istent, hazát, családot, fűt, fát, virágot. Hogy szolgálj, hogy szeresd a múltadat, akik előtted küzdöttek, érted éltek, hogy te is másokért élhess. A puszta létezésed kötelez erre. Hogy vagy. Hogy sorsot kaptál. Menned kell az úton. Azon a keskenyen. És hogy ne törjön meg, ha nem értenek. Hogy ne fájjon, ha mellőznek. Ezen szenvedni egyáltalán nem dolgod. Mert élet fakad kezed nyomán.

Magyar Gábor