Amikor a sebzett gyermeki énállapotunk alapján gondolkodunk, az lehet a meggyőződésünk, hogy olyasmi miatt szenvedünk, ami a múlt eseménye. Amikor bekövetkezett, nem volt semmi ráhatásunk, és ma sem tudunk rajta változtatni, hiszen már megtörtént. Sosem felejtem el azt a férfit, aki szomorúan azt mondta nekem: ’Tudja, mi az én bajom? Az anyám elrontotta az életemet!’ Az úr túl volt a hetvenen… Ez a hiedelem azt mondatja velünk, hogy nincs a kezünkben a jelenünk és semmit sem tehetünk magunkért. Éppen ezért újfajta, reális és egészséges problématudatot érdemes kialakítanunk, ez pedig így szól: bár vannak sérült részeim, az, hogy ma hogy vagyok és hogyan bánok magammal, nem a múltban dől el, hanem most, és nem másokon múlik, hanem rajtam.

Pál Feri atya