Létezésünk ciklikus. Világunk születések és halálok körforgásán át vezeti a kisembert az isteni titkok felé, és ezt a Tudást, ezt az Utat nem adják ingyen. Nem lehet kihagyni lépcsőfokait a szenvedésnek sem. A szeretetlenségnek, a magányosságnak, az átvertségnek sem.
Az igazán fontos Kapukban Lelked jósága és tisztasága megmérettetik. S mi lehetne tisztább tükör a Valóságra, mint felkérdezése a múltad sérelmeinek, s azok hatásainak: tudsz-e megengedni, tudsz-e megbocsátani, tudsz-e mosollyal és fajdalommal, megértéssel és elfogadással, szeretettel és békével, mélységeidben elmerülve, tovább menni…
S ahol menned kellett, tán már nem is kell;
Hol harcolnod kellett, már elég a Tudás és emlékezés, arra, mi volt, és a Döntés, hogy ezt, többet, nem. Nem harcolsz tovább.
Anna Rose
