Szeretni, szeretni jöttünk Kedvesek...

Szeretni, Ölelni, Sírni és nevetni, Emlékezni, s nem feladni, mikor az emlékezés fájdalma emberfeletti erőt kíván a maradásra, de nem lehet kérdés, mert máskülönben, nincs, nem volt értelme…

Sokan vagytok, kik Mind egymás kezét fogjuk, s Szívünk egyszerre dobog. Mi sem bizonyítja jobban, hogy oly sokan írjátok, mondjátok, hogy a gondolataitok, az érzéseitek írom le. Ott vagyok és Ti itt vagytok, s Mi Mind Együtt vagyunk. Nem vagyunk egyedül, nem vagyunk már nem szeretve, de a szeretetlenségünk mély lenyomata felégeti a bőrt, a testet, és Dönteni kell ilyenkor, hogy el ne hagyjuk e földi világot egy másikért, mert most van itt az ideje és lehetősége a teljes átalakításra, a régi bőr levetésére, egy új világ teremtésére, egy új test új életére, egy mindent átformáló és átalakító Valóság megteremtésére, ahol már nem a félelem és a bűnbánat, nem a szeretetlenség és a gyűlölet, nem a titkok és a szégyen, nem az elutasítás és a kötődési és bizalmi sérülések, hanem az elfogadás és az átszeretés építő és Életet adó teremtése árad majd mindenhol.

Anna Rose