Csongrádot mi eléggé kedveljük, többször láthattátok már nálam is. De nemcsak nyáron a homokfövenyes partja miatt érdemes meglátogatni, de ősszel is élménygazdag pihenést adhat. 

Szecessziós stílusú monumentális épületek vagy éppen a skanzen hangulatú Belváros, finom borok, vagy akár édes csíramálé, gyógyvíz vagy Körös-torok és ártéri erdők színpompás látképe. Mindez gyalogosan vagy kétkeréken, Budapesttől csupán másfél órányira. 

Íme 5 tipp, mit érdemes ősszel kipróbálni, ha Csongrádra érkezel.

Gömbölyded formák és színpompa

A város telis-tele van fákkal és parkokkal. Platánsorok, fűzfák és gesztenyék sorai között haladunk a központ felé, amely ősszel igazán különleges hatást nyújt. Az épületeket górcső alá véve észrevehetjük, hogy itt jól megférnek együtt a századforduló és a modern kor hozta stílusirányzatok. Tegyünk is egy körsétát!

Szecesszió minden mennyiségben

A főtérre érve tekintélyesen magasodik fölénk a több mint 250 évvel ezelőtt épült Nagyboldogasszony-templom, vele szemben pedig az 1934 után épült Városháza. El sem kell mozdulnunk ahhoz, hogy máris észrevegyük mindezek mellett a szecessziós építészet egyik remekművét, a Batsányi János Gimnázium épületét.
Nem véletlen, hogy 2023-ban Csongrád is csatlakozott az Art Nouveau European Route-hoz, azaz az európai szecessziós útvonalhoz, ezzel is elősegítve a szecessziós építészet örökségvédelmét.Az 1913-1914 között épült Batsányi János Gimnázium (volt Polgári Fiúiskola) ékes remekműve a bontakozó új stílusnak, amely Ybl Lajos tervezését dicséri. Érdemes hát részleteiben megtekinteni. Az építészet kedvelői további rejtett kincsekre bukkanhatnak a most már nemzetközi szinten
is elismert szecessziós kisvárosban.

Itt megáll az idő! 

Ősszel mindenki szeretné megállítani az időt és kiélvezni a nap utolsó meleg sugarait. A belvárosban – Csongrád történelmi városrészében – mondhatni ez lehetséges, no persze nem a szó szoros értelmében.  A bazaltköves, fésűs szerkezetű utcákat nádfedeles, fehérre meszelt házikók szegélyezik. Képzeletben megpihenhetünk a tövükben és hallgathatjuk miről is mesélnek. Van nekik mit, hiszen a 37 házból álló népi műemlékegyüttes Magyarország egyik legrégebbi műemlékileg védett területe. Valamikor halászok, hajósok, kubikosok laktak itt. A házak külső falát fehérre meszelték, alját venyigefeketére mázolták be, a deszkaoromzatot, a kaput és a kerítést pedig díszítették.

Gyere a skanzenbe be!

Sétálás közben úgy érezhetjük, egy vidéki skanzen közepébe csöppentünk. Így nem csoda, ha kedvet kapunk kipróbálni néhányat a régi kubikus mesterségek közül. Jó hír, hogy ezt meg is tehetjük, hiszen a csaknem 300 éves halászházak nagyrészt vendégházaknak, és kézműves házaknak adnak otthont, ahol a rendszeres workshopoknak köszönhetően van lehetőségünk belekóstolni a halászat, kovácsolás, fazekasság, sőt a kosárfonás, horgolás és tojásfestés mesterségébe is.  Amennyiben pedig arra vagyunk kíváncsiak hogyan is élhettek az itteni emberek és miként rendezték be otthonukat semmiképp ne feledkezzünk meg a Tájházról sem, amely a városi Tari László Múzeum részét képezi. Berendezésével korhű képet alkot a korabeli élet mindennapjairól.