Ha figyelem magam, és nem félek érezni, tudatosítani a működéseimet, minden nap újabb és újabb működéseket értek meg magamból és ezáltal lehetőséget teremtek, hogy változzak és változtassak. Bármin és mindenen. Magamon, főleg. Ahogy egyre inkább észreveszem, mennyiféle gondolat határozza meg a létezésem, az identitásom, és engedem el őket, vannak időszakok, hogy a zavarodottság akkorára nő, hogy a semmivel kell beérnem: nem tudok és nem érzek semmit sem abból, ki vagyok most. Ezt is elfogadni ilyenkor, hogy most ez van, és majd ez is változik valahova, az egyetlen esélyem. És ezek a megélések bizony sötét sarkokba és kanyarokba visznek. Kiszolgáltatott helyzet, mert sokan várják a túloldalon, ha ilyenkor felkínálnak segítséget, vajon elfogadom-e, s ha igen, akkor nekem végem. Mármint, az Igazinak. Kezdhetem újra, ha egyáltalán, észreveszem, mibe kerültem.

Anna Rose