Amikor Spanyolországban jártam először, teljesen beleszerettem az ottani ételekbe, életekbe és abba az egész hangulatba. Nem annyira akartam hazajönni persze, itthon aztán gondosan vásároltam tapasos receptkönyveket, néztem oldalakat, de sem a konyhám, sem én magam nem tudtam visszaadni azt, amit kint tapasztaltam, ettem. Függéseim vannak azóta és már tudom, ha igazán jól akarom érezni magamat, jót akarok beszélgetni, igazán lazán, akkor arra a spanyol étterem vagy tapasbár a válasz. Tavaly nyáron már vizitáltam egy szuper helyen, akkor csak az előételeket kóstoltuk, isteni sonkákat, szalámikat, sajtokat. Most az unokatesóm szülinapja volt esedékes és az előző évben is elmentünk már egy jót enni. Így most tudtam, az UnoMas lesz az, ahová jó lesz ellátogatni. És milyen jól is tettük ezt.
Kiváló már a teraszos, kiülős része, eldöntheted, mire vágysz. Bent iszonyat jó a vibe, szuper a zene, rázzák a shakerben a koktélokat, koccan a pohár a cavával és sercegnek a tűzön a húsok. Előételnek mindenféle kenősöket választottunk, de mutatom is képen. Ezzel már konkrétan majdnem kiütöttük magunkat, a kis paradicsomsaláta valami brutál finom volt. Aztán áttértünk a masszívabb vonalra, 30 napos érlelésű hátszín, tonhalsteak és társai, no meg gorgonzolás paraj és hát az én favoritom: az articsóka. Közben azért ittuk a sangriát is, persze mértékkel és dumáltunk, dumáltunk, dumáltunk. A hely meg megtelt emberekkel és élettel is, tényleg Spanyolországban érezhette magát az ember. Már csak azért is, mert a konyhán a séf is spanyolhonból jött és az édesanyja is vele dolgozik. Szóval ez bizony nem egy mások által mediterránnak mondott főzőtér és szaktudás, hanem tényleg autentikus. A desszertet sem tudtuk kihagyni, de nem is akartuk. A catalán krémről kellően lágy, de a felső réteggel mégis igen hatásos volt, a citromos finomságot pedig bárhol, bármikor fogyasztanám mindenféle erőteljes ráhatás nélkül. Összhangban volt a roppanós édes és a pikánsan fanyar réteg benne, szépen megdíszítve, igazán remekül. Én csak azt mondom: kezdjetek el élni! - irány a Pozsonyi út és az UnoMas!
