Ahogy véget ér a Halloween, ami nálunk nagy ünnep, mi gyakorlatilag át is lépünk az Advent időszakába. Mert a gyermek készülődni kezd, nincs mese. Igen, tartjuk a heteket, akkor gyújtjuk a gyertyát, amikor kell, de ahogy a Belvárosban is felgyúlnak a Fashion Streeten a fények, merthogy pont arra jártunk, amikor felkapcsolták azokat - hirtelen benne is találtuk magunkat a várakozás időszakában. 

Tehát mi már kezdjük ünnepi díszbe öltöztetni a lelkünket. Be is jelentkeztünk Katához, akinél már hagyományosan az adventi koszorút alkotjuk meg... illetve hát jobban mondva Rozi csinálja, én csak asszisztálok és a keze alá dolgozom. A koszorú készenléte után pedig jönnek az ötletek, a díszek, a sütemények és természetesen az adventi kalendárium elsejétől. Idén más is lesz még, de nem merem leírni, mert olvasni tanulásban van ugye a lányom és ha meglátja, lebukom. (Ugye, hallottatok már bizonyos manókról?)

Nekem munkailag egyébként ilyenkor ez egy őrült időszak. Nem, annál is őrültebb. Rohanás, szaladás, miért nem csináltam meg, elfelejtettem.... de vannak dolgok, amibkől nem adok alább. Az az, hogy bizonyos szokásokhoz, szokások mellett lelassulok. Olyankor együtt vagyunk és nincs helye a pittyegő telefonnak (mondjuk eleve leveszem az üzenetek jelzését, mert ilyenkor csak a világvégi citerazenekar nem ír rám...D) és a reggeli kávé szertartásból és az esti teázásból nem engedek. Igaz, Rozi nem kávét kap, ő a kakaó híve igazán, de nem hagyom, hogy beszippantson az, amit sokan mondanak: ez az ünnep is "elüzletiesedett" Szerintem annak, aki nem szeretné a szívét kitárni és beleengedni magát az ünnep hangulatába. Mi beszélgetünk, ő rajzol, újabb és újabb díszt tervez és tavaly saját magának alkotott adventi kalendáriumot is. Nekem is lett, a Dallmayr idén is kitett magáért.

Szeretem a hagyományokat, tavaly is ez volt nekem tőlük. Minden ablakocska mögött egy minőségi tea rejlik, olyan, mint egy újabb ajándék a napomhoz, a lassúsághoz, az együttléthez. A kávém is Dallmayr reggel, talán láttátok, hogy az utazásaim során is keresem, ha a szállodában ilyen jön az automata kávéfőzőből. Ahogy a táplálkozásomra is ügyelek, hogy mit is viszek be a szervezetembe, a kávémnál és teámnál is ez a helyzet. Mert tudom, ezek a reggeli és esti pillanatok azok az életünkben, amelyek igazán számítanak. Az advent pedig semmi másról nem szól, csak a várakozásról és az együttlétről. Anyaként pedig nincs is más dolgom minthogy a varázslatot megadjam a gyermekem életébe. 

Ti kávéval vagy teával indítjátok a reggelt? 

 Ps: Itt írtam tavaly a Dallmayr történetéről, ami egy fantasztikus nőnek köszönheti a sikerét. Érdemes elolvasni, erőt adó sztori!