Egy korábbi postban már elárultam nektek, hogy eléggé kedvelem a latin életérzést és többek között a mexikói konyhát is. A nyári bakancslistám Budapesten is igen hosszú, ami nemcsak különböző látványosságot meglátogatását jelenti a gyermekkel, de a kulináris élvezetek is helyet kaptak rajta. Így a héten egyik délután fogtuk magunkat és rollerestül mindenestül ellátogattunk Újpestre, ami egyébként is a szívem egyik csücske. A lányomnak nem mertem megmondani, hová megyünk, meglepetésnek szántam. Ugyanis vacsizni mentünk a Calaverába. És tudtam, hogy ez igazi ünnep lesz számára.

Azt hiszem, hogy az, hogy egy helyen kedvesek, manapság már alap elvárás lenne. De aki tudja, hogy a vendéglátásban ma milyen nehézségek vannak, szinte elérzékenyül egy kedves pincértől. Én is így voltam ezzel, ahogy betértünk a Szent István téren az étterem teraszára. Rozi rögtön kapott egy nagy limonádét és egy adag popcornt.

Azt kell tudni, hogy én tényleg megőrülök az avokádóért, a jó salátákért és a chilis ételekért. Szerintem ez a rezgés át is jött a személyzetnek. Kezdésnek a partnerem egy Cheddar levest rendelt, úristen, az milyen jól nézett ki. Én egy "szerény" kis salátát, óriás rákokkal és Guacamoléval. Jézus atttyaúristen, de jó volt. Meg hozzá a koktél is, amit fogyasztottam. Sokáig hezitáltam, a tequila milyen formában kerüljön a poharamba vagy a rum legyen a nyertes, hát jó döntést hoztam, mutatom is képen. Az étel befejezése után, miután a gyermek elcsente a rákocskáimat, mert ezekért őrül meg, már nem akartam mást enni.. csak egy kis Fajitas, vagy Enchilada...de mondjuk a Quesadilla is komoly esélye volt úgy imádom.

Még aktív sportoló koromban szoktam rá a mexikói konyhára, ezzel bűnöztünk esetenként havonta egyszer. Forrón érkezett minden az asztalra és magunk töltöttük meg. Hát a Calaverában is így van ez. És nem néznek hülyének, ha valamire rákérdezel, az étlapon ott van kis ikonon, hogy mi az, ami gluténmentes, vagy vegán esetleg, nekem nagy segítség volt ez is. A lányom már semmi mást nem várt ezen a ponton, csak a Churrost. És hát meg is kapta. Mutatom is, mennyire örült. Én ekkor már áttértem a kis mexikói túrám fontos részére: tequilákat kóstoltam és hallgattam a történetüket. Alapvetően boros beállítottságúként engem lenyűgöz, hogy mennyire mindenféle, színes  és csodás címkék vannak ebben a műfajban. Valahogy sokkal változatosabb, mint amit itthon a pincékből szoktam meg... az italok meg, őrület. Egyik tequila finomabb volt, mint a másik. Nekem egy füstösebb volt igazán az, ami magával ragadott. És az egész étterem hangulata, a szívélyességük, a rátermettségük és az, hogy egyáltalán nem kellett úgy éreznem: jaj, most nehogy rosszat mondjak, mert annyira nem vagyok expert a mexikói konyhában. Laza, de mégis kedves hely, szívvel, ahol érzed, hogy a kollégák is szeretik egymást. Én pedig minden mexikói ételüket szerettem, amit elénk raktak. Mondanám, hogy visszatérünk, de lőzung lenne. Mert tudom, hogy visszatérünk. Az avokádó, a bab, a tequila, a Churros, az óriás steak és a remek kiszolgálás visszaviszi az embert. Meg hát ugye Újpest... Nagyon tudom ajánlani nektek a Calaverát, igazi bakancslistás kulináris élmény! 

A Calavera weboldalát ITT találjátok, de vigyázat, foglalásra készteti az embert!