Emlékszel még a kislányra, aki voltál? Emlékszel még az álmokra, a tündérekre, a királylányos ruhákra, a varázspálcára, amivel csupa rózsaszín boldogságot adtál a világnak pillanatok alatt?
Ez a kislány valamikor régen mezítláb sétált a nagymama kertjében az óriás margaréták között, a puha fűszálak selymes simogatással köszöntötték talpacskáit, a pillangók táncoltak körülötte a langy melegben.
Ez a kislány tudta, hogy a pillangók valójában tündérek, és kacagva mesélik történeteiket Meseország csodás világából.
Ez a kislány együtt énekelt a pacsirtákkal, és szappanbuborékokat fújt az ég felé, hogy azok utolérjék a hófehér bárányfelhőket.
Ennek a kislánynak szíve-lelke nyitott volt a világ felé, telistele szeretettel, jósággal. Őszintén tudott örülni a virágzó cseresznyefáról hulló rózsaszín szirmoknak, és szívből tudott sírni a madárfészekből kipottyanó kisveréb szomorú sorsán.
Ez a kislány minden kis sejtjével érezte maga körül a világot, a csodákat, EGY volt a mindenséggel, és Minden Létező Nagy Anyjának óvó ölelése alatt hunyta álomra a szemét.
Álmaiban sárkányok hátán lovagolt, boldogságos szivárványt szórt a világra, hamuban sült pogácsát adott a nincstelennek és varázspálcájával eltüntette a gonoszt a létező legsötétebb lyuk mélyére.
Emlékszel ugye erre a kislányra?
Ott van a szíved mélyén,
Te vagy az.
Arra vár, hogy ismét előbújhasson, és ezzel a tisztán ragyogó fényes szívvel tegye jobbá a világot.
Emlékezz rá.
Az Ősanya
