Nesze!szer

Ezeket a könyveket olvastam a kényszerpihenőm alatt!

2020. január 22.

 

konyveim_pihi_alatt.jpg

 

Az ágyam és én közelebbi kapcsolatba kerültünk néhány hétre, kényszerpihiztem. Ezt pedig mi mással töltöttem volna, mint olvasással. Sok olvasással. Gondoltam, megmutatom nektek, miket is faltam fel a szemeimmel, mert mind elég jó könyv volt és hátna nektek is jól jön a tipp.

 

konyvek_olvastam.jpg

 

Papp Diána - Most élsz 

Dia könyveit egész egyszerűen imádom. A könnyedebb olvasmányok terén nem mindenkinek van saját stilusa, neki szerencsére van és nem a szerkesztője által, sőt. Van humora és kedves is. És ez nem vicc, hanem maga a valóság.  Ezt a könyvét már eléggé vártam, mindig igazán jót tesz a lelkemnek Dia művészete. A Most élsz főhőse egy picit lepukkant srác, aki egy mozit üzemeltet, az érzelmi élete pedig nem annyira izgalmas, sőt... úgy a semmi szélén tántorog. Egészen addig, amig rá nem talál egy köteg levélre, amit a volt osztálytársai irtak még a gimiben. Innen pedig meglódul minden, régi arcok kerülnek elő és hát a szerelem is lángra lobban, ahogy egy régi kollégám fogalmazna. Igazán csajos könyv, a januári depi idején kis marshmallow a kakaó tetején, nagyon ajánlom!

 

Harper Lee - Ne bántsátok a feketerigót!

Ez valami gyönyörűség. De tényleg. Régebben hallottam már róla, de soha nem volt időnk egymásra. Annyira szépen Irta meg a szerző, hogy nagyokat sóhajtottam közben. Aztán persze kiderült, Pulitzert is kapott érte. Nem alaptalanul. Egy kislány a könyv főszereplője, Amerikában játszódik az egész, de nem napjainkban Akkor, amikor a feketék még alja népnek számitottak és most idéztem. Az emberi egyenlőségről, az anya nélkül felnőni dologról szól ez a feketerigó. Lassú, de nem vontatott és hihetetlenül értékes a mondanivalója. Egyszerűen gyönyörű. Ja, ezt már mondtam. Eléggé szerettem. 

Camilla Lackberg - Aranykalitka

Ez egy krimi. Magamtól és az életben soha nem vásároltam ilyesmit. Nem vagyok egy nagy fogyasztója a műfajnak, nyilván az Inferno és társait leszámitva. A barátnőm javasolta, miszerint tetszene nekem. És úristen, tényleg és köszönet érte. Kegyetlen mű, de közben egy nő lelkének nagyon, de nagyon jót is tesz. (Akik olvasta a nárcisztikusokról szóló postomat és érintve van, annak külön receptre adnám!) Mert arról is szól, hogy hogyan találd meg saját magadat, ha azt hiszed, addig is rendben voltál, aztán kiderül, totál díszletben élsz. Izgalmas, nem túl nehéz, fordulatos. Definicióként a emekbe szabott  skandináv krimi fogalmát jelölném meg. Ajánlom azoknak, akik épp újrakezdés fázisban vannak esetleg egy kapcsolat romjai után építik újra magukat. Én már lesem a szerző többi könyvét!

Delia Owens - Ahol a folyami rákok énekelnek

Elsőre igazán megfogott a címe. Aztán elijesztett az, hogy az egyik előadó azt mondta, szép tájleirások vannak benne. Na, nekem ezen a ponton jött elő az összes Tüskevár emlékem, amikor megőrültem a nádas hosszú taglalásától. Tehát nemet mondtam erre a könyvre. Telt s múlt az idő és mégis azt éreztem, elolvasnám. Jól tettem. Persze, volt egy pont, ahol majdnem abbahagytam, annyira sajnáltam a főhőst. Ugyanis az egész egy teljesen magára hagyott kislányról szól, aki a láp mellett él. Van egy alkoholista apja, de ő is csak helyenként jelenik meg az életében, aztán őt is elnyeli a köd. Lápi Lány lesz csúfnevén az ártatlan gyerekből, aki a természetben éli az életét, a madarak, szitakötők, rákok között. A társadalom pedig totálisan kitaszítja. Aztán őt is megtalálja a szerelem, no meg egy igazán komoly gyilkossági szál is kerül a történetbe. A végén annyira izgultam, hogy alig mertem olvasni. Szeretni fogjátok és nyugi, nem olyan a tájleirás, mint a Tüskevárban volt... 

Hiro Arikawa - Az utazó macska krónikája

A boritó hozott lázba ennél az olvasmánynál is. Hiába, vizuális tipus vagyok szövegelési mániám ellenére is. Olyan kis finom és mégis hatásos ez a macskás kis kép. Semmi másról nem szól az egész, mint egy gazda és a cicája utazásáról. És a fiú gyerekkoráról. Gondolhatnánk, milyen unalmas kis könyv ez, pedig nem az. Nagyon szép. Szívfacsaró, ahogy már a borító is hirdeti, miközben Japánról is többet tudsz meg , bár eddig sem volt túl sok ismeretem a témában, sajnos. Ráadásul, kutyás vagyok jelenleg, nem is macskás, de végtelenül megható volt az az egész, cicástul, mindenestül. Eltört nálam a mécses a végén. Csak mondom. Léleksimogató olvasmány. 

Sally Rooney - Normális emberek

Barack Obama ajánlotta a könyvet, az év végén kiadott kedvenci listájában. Mivel ő ikonom, neki már elhittem, hogy erre szükségem van (szemeztem már vele). Azt gondoltam, ez egy kis szerelmi történet lesz, ahogy a fülszöveg mondta. Fú, hát eléggé tévedtem. Nem egy szimpla megláttuk egymást és elkezdtünk járni majd a végén a naplemente felé mentünk sztori. Iszonyat komplex az egész, az osztályok közötti különbségekről is szól, a szegény-gazdag közötti árkokról és arról, nem is tudjuk, mennyi mindent nyomunk el magunkban és mit merünk kimondani és mit nem. Rám a sztori vége és mondanivalója tette a legnagyobb hatást. Szeretném személyesen is megköszönni Obamának az ajánlást, aki tud ilyen lehőségről, kérem, értesitsen. De félre a viccel, szex is van bőven a lapokon, a tanulság pedig nem marad el. Normális és nem normális embereknek se. Más volt, mint amit vártam, de jól jártam! Köszönet Obamának és persze a könyv írójának! 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://neszeszer.blog.hu/api/trackback/id/tr5815419130

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása