Nesze!szer

Anyukám mondta: igyál Bestillo pálnikát az ételekhez

2019. október 16.

 

 

anyukamen.jpg

 

palinka_vacsoras.jpg

 

 

 Azért ez az ősz adja az energiákat rendesen, így néha megpróbálok  töltődni, mert kell az erőm. Az Anyukám mondta étterem mindig listás volt nálam, bakancsos típusú, de eddig a vágyam süket fülekre talált. Messze van - hozta mindenki az érvet és hát tényleg. De bocsánat, nekem a Vénuszom ugye a Bikában van, szóval én ételben nem ismerem a tréfát, a kulináris élvezetek nálam toplistásak. Így, amikor a Bestillo pálinkaház kitalálta, az Anyukám mondtával közösen tartanak egy különleges pálinkás vacsorát, nem mondtam nemet. Sőt, meg sem álltam, na jó, a busz... Encsig.

Szürreális helyen van az étterem, lássuk be, konkrétan a Coop közért mellett kellett bemennünk. És hát mit is mondjak? A hely maga mesebeli. Tényleg. Olyan energiájú emberek működtetik, hogy sokan majd tíz élet múlva tartanak ott. Szív, szeretet, csupa profizmus, helyi alapanyagok. Abaújban járunk, de valahogy inkább a Kis herceg bolygóján. Ezt a vacsorát azokkal készítették közösen, akikkel már régóta munkálkodnak együtt. A Bestillo pálinkásokkal. Én eddig nem voltam a műfaj nagy rajongója. Azt hiszem, azért, mert a pálinka nálam a rettenetes nagybácsi múanyag vödrében készített rettenetet jelentette. Na, most átértékeltem ezt az ismeretemet. Degusztációs menüsort fogyasztottunk, amiről azt gondolhatnánk, hű, de kicsike, ami nem igaz. A Czakó és a Dudás család közösen álmodta meg és varázsolta az asztalunkra. Minden fogáshoz másik pálinka dukált, mesélem is. 

 

 

Erősen kezdtünk és itt nem a hőfokra gondolok. Szederrel indítottunk, akkor még viszonylag bele is tudtam inni a poharamba. Aztán jött a nyúlcomb és nyúlmáj egyvelege, amire én azt gondoltam, na, ezt nem merem elmondani a gyereknek otthon. (De jó, hogy még nem tud olvasni!) A terrine mellé mangalica szalonna került, illetve rá és hozzá olyan kovászos kenyér, hogy azóta sem felejtem. (A kenyér fogalmát pedig legyenek kedvesek a multik értelmezni, mert régóta nem sikerül nekik). Persze, az ételen is volt szeder és Szabolcs mellé történetet is mesélt. Nem is tudtam, hogy Abaújban volt régen Európa legnagyobb szedrese, ma már csak kidőlt karók jelzik ezt, sajnos. Pici nyuszi, pici pálinka.. hú, isteni volt. És mi volt a nyúlon túl? A második fogás. Nekem ez volt az, ami mindent vitt. Durva, de bárányszívet fogyasztottam, mellé körte chutney volt és zelleres pürével. Nem tudom, hogy ezt valaha magamtól kértem volna, választottam volna, de jézusatyaúristen (sic!) ez a szív remekre sikerült. Piros vilmoskörte pálinkát fogyasztottunk mellé, ha valami kiborít esetleg a közeljövőben, erre a tételre gondolok majd, a Bestillo italával együtt és  a világbéke hangulattal együtt a lelkem is helyre állogat. Ezután jött a fekete leves, akarom mondani, a szomolyai fekete cseresznye a poharunkba. Kellemes asztaltársaságunk imádta ezt is és ez nem kacsa. A kacsa a harmadik fogás volt, rozéra sütve, ami a kedvencem. A bőréért bármeddig elmennék, akár Encsig is, ugye. Azt hittem, a szárnyasnál jobb nem jöhet, de nudli volt alatta köretként. Ezt terápiás jelleggel ajánlanám annak, aki a nudlit csirízes fogalomként értelmezi és az iskolai menzán riogat vele. Picit pirult is, valami frenetikus volt. A szósz pedig? Ódát kéne írnom hozzá, de mire nyúltam volna a tollért, illetve asztaltársam tolláért, már megettem. 

Kicsi lazításképpen jött a szabadtéri mókázás, közös fotózkodás a falnál Szabolccsal, hát megmondom őszintén, azért a Bestillo pálinka lazított a hangulatunkon rendesen. De megint jött egy fogás. Itt már éreztem a Mikulás előszelét, persze, ezt már meséltem nektek, hogy az én gyeremekem minden áldott reggel azt kérdezi, mikor jön már a szakállas csávó. Na, a tányérunkra nem ő jött, viszont szarvasbélszín, szarvasgombával, ördögszekéren, vagyis ördögszekér gombával. Állati jó volt, olyan őszi erdős jellegű, hozá pedig som pálinka érkezett. Nekem ez már kicsit a hard core kategória volt, itt nem nyakaltam be az egészet, csak budai úrinő jelleggel nyalogattam. És akkor már kidőltem, azt gondoltam, ételt ezen a napon nem tudok a számhoz emelni... majd jött egy zserbó. Erről azt kell tudni, hogy én ezért a műfajért nem vagyok annyira oda. Megeszem egy fél tepsivel, de a szárazsága engem annyira nem bűvölt soha el, hogy két tepsivel is bevágjak. Erre jött az Anyukám mondta kreációja és hát pestiesen szólva, kifeküdtem tőle. A Dudás testvérek feleségei készítették, hát csókolom a kezük munkáját, mert valami csoda volt. Ez egy puha, krémes jelleget kapott, olyan csokival a tetején, amit tanult barátném szerint a cukrász iskolában kéne tanítani. Karamellizált dió, barack és egy roppanós réteg tombolt benne és kiáltott: egyél még! Ettem is, sőt, ittam a jó kis Gönci Barackpálinkát hozzá. Szimfónia volt ez együtt, nem más, ja és kiemelném, homoktövis is volt a desszertben, amiről ugye tudjuk, az egyik legjobb C-vitaminforrás. Szóval, még a #healthyfood mozgalom oltárán is áldoztam. 

Szerintem bárhogy is, bármelyik is, de az Isten segítse meg azokat, akik ilyen vacsorákat tudnak kitalálni, megvalósítani, tálalni és ilyen szép pálinkákat adnak hozzá. Most az van, hogy már én mondom az anyukámnak, menjen az Anyukám monda étterembe és a fogásokhoz kínált, Boldogkőváralján termelt Bestillo pálinkákat mind-mind kóstolja meg. Köszönöm a meghívást, iiiiiisteni volt!

 

 

 anyukam_mondta1_1.jpg

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://neszeszer.blog.hu/api/trackback/id/tr5815221826

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása