Úgy ennék egy kis csokit! Ti hányszor halljátok ezt a mondatot? Én elég sokszor. És akkor jönnek a mondatok: de úgy hizlal. Aztán következnek a mindenféle mindenmentes megoldások, amelyek hát hol így, hol úgy sikerülnek, sőt. Az igazság az, hogy a mindenféle alternatív édességektől az ember sokszor elfut világgá és más megoldást hoz.

Nálam most új kedvenc a Milka Dark Milk. Ez mintha a tejcsoki és az étcsoki keverére lenne, magasabb a kakaótartalma. Étnek érzed, de sokkal lágyabb, mint a megszokott feketék. Ez az én tapasztalatom. Szóval, kisebb lelkifurka, viszont tök finom a cucc. Simán belefér, ha a kávé mellé elnyammogsz egy kicsit belőle... vagy sokat. Én most készülök, ahogy a fenti képen is látható. 3 fajtában jött ki. Vagy 3 félében. Nyilván van a sima csoki, mandulás és hát az én nagy kedvencem: sós-karamellás is. Annyit azért elpöttyintenék, hogy már a második tábla fogy ebből el itthon és hát nem az erre járó vendégeket kínálgattam eddig vele, magam mentem rá a fogyasztásra rendesen. És azt kell mondjam, semmiféle rossz érzés nincs bennem a hízásra vonatkozóan, hisz alacsonyabb a kalóriatartalma, de a finomsági mutatója igen magas. Állítólag kutatásokban az jött ki, hogy ahogy idősödik az ember, egyre jobban kedveli a keserűbb ízeket. Hát, nem tudom, az is lehet, hogy ez brit tudósok találták ki... vagy nem és tényleg elszaladt az idő...D