Egy jó ideje lógok már ezzel a posttal. Valahogy azért, mert annyira kellemes emlék és élmény, hogy megtartottam maguknak. De aztán most úrrá lett rajtam a segítsek más anyukáknak is kérdéskör és igyekszem nem túlbeszélni ezt a bejegyzést.

Amikor egy család útra kel és ezt mások is tudják, van, aki így búcsúzik el tőlük: kellemes pihenést! Ilyenkor bennem, mint anyukában úgy felmegy az agyvíz, mintha merülőforralót építettem volna magamba. Mert egy hétvége a gyerekkel, azt ahogy egy barátnőm mondaná, az már nem pihenés, az kiképzés. Igen, tudom, vannak olyan gyerkőcök, akiket letesz az ember a sarokba és órákig eljátszogatnak egy fakockával. Az én temperamumat alapul véve csoda lenne, ha a csemetém egy ülő buddha lenne. Hát nem is lett, sőt. Amikor a Kolping hotelbe indultunk, már előre fel voltam készülve, hogy a hétvége után itt is majd olyan leszek hétfőn, mintha kőfejtőben töltöttem volna a napjaimat. Ám nem így lett. Végtelen öröm volt, hogy megtapasztaltuk, a család- és gyerekbarát jelző itt nemcsak egy szép, színes matrica egy marketing anyag tetején. Egyébként Alsópáhokon van maga a hely, Hévíztől nem messze.

A szálloda elvarázsolt bennünket. Már a megérkezéskor kis sámlira állva csekkolhatott be a gyermekem. A szobához pedig gyönyörű, színes, játékos folyosón jutottunk el, de úgy, hogy már az előtérben kis játszótérrel találkoztunk, a falakon pedig pörgethető mindenfélék vannak.  Maga a szoba maga volt a csoda. Emeletes ágy, amire mászva jut fel a gyerek, bekészítve a bébiőr, ami a szomszéd szobában is hallható. A fürdőszobában is minden színes, gondosan gyerekekre szabott. És bekészítve minden, amire egy kisgyerekes családnak szüksége lehet, így esélyen nem úgy elindulni, mint Mézgáék szoktak. A szállodában magában van játszóház is, ami nekünk ilyenkor úgy kell, mint a falat kenyér. Mert ha nem ugrálja ki magát a csemete, komoly bajok vannak. De itt a klasszikus, labdás ugráló gyakorlatilag a hely része. Mondjuk, legszívesebben én is csúsztam volna, de visszafogtam amagm. A medence pedig imádat tárgya lett nálunk, hisz felfedezte a csemete, ugyanolyan kígyó csúszda van, mint Ausztriában.

Egyébként itt azért nem volt egyszerű ki- és leimádkozni őt a szerről. Ebédelésre is rábírtuk, igen tetszett neki, hogy nem kellett világgá menni a két halfalatja kedvéért és már rohanhatott is vissza pancsolni. Iszonyatosan díjazandó, hogy külön gondoltak azokra, akik gyerekzsivaj nélkül szeretnének pihenni. Ez nekem nagyon szimpatikus, mert álságos azt mondani: jaj, ez az élet, hogy gyerekek is vannak. Igen. De mi van akkor, ha végre kiszabadultál kicsit, vagy időd töltenél a pároddal, kettesben? Na, nekik van egy lezárt rész, ahol 120 centi alatt nincs bemenet. A Kolpingban kozmetika, masszázs is rendelkezésre áll és ami szerencse, hogy nem olyan tudjuk le típusú kivitelben. Tényleg szakemberek kezei közé kerülhetsz, amíg magadra szánsz időd. Az én arcom azóta is hálás a kényeztetésért.  És még a gyereket is megörvendeztették egy csillámtetkóval, ami 2 hétig bírta. Szóval nem letudósan élik meg a kényeztetést ott. Szuper a pihenő rész is, friss almát, teákat hoznak, nagyon chill hangulatba kerülhetsz, ahogy mostanában az instán illik fogalmazni. Persze, csak azután, miután a csomóidat kimasszírozták. 

Amit itt remekül kitaláltak, az óvoda rész. Ilyennel máshol nem találkoztam itthon, csak Ausztriában. Hogy van egy nyitvatartási idő, amin belül egy ovis szobában tud játszani a gyerkőc, rajzolni, boltosat játszani, autókázni és szakavatott óvónénik vigyáznak rá. Mesélnek, énekelnek, foglalkoznak velük. Mondjuk, nekünk nem sikerült ezt úgy megoldani, hogy nélkülem is maradjon a csemete, neki azért kisebb a bizalmi köre és kell némi idő, hogy megtörténjen a haverfelvétel. De nagy örömmel ültem a fotelben és szürcsöltem a lattémat, amíg ő estére, Bobónak készített meglepetést, otthonra pedig hűtőmágnest. A konyha is csodálatos volt, főleg, hogy a kiskorú csúszdán érkezhetett minden alkalommal és magának szedhetett és rögtön játszani is leléphetett. Az esti buli meg. Az csúcs volt! Bábszínházaztunk, kézműveskedtünk a hétvégén és mindent ott, helyben. Gyakorlatilag ki sem mozdultunk, ami eléggé fura dolog tőlünk. Egyetlen problémánk volt csak. Kicsit hűvös volt a folyosó egy része, amin keresztül eljutottunk a fürdő birodalomig. És ez visszafelé, télen, vizes hajjal nem volt a legörvendetesebb. A kertben is van játszótér és lehet külön házikóban lakni, aki nem egy olyan szállodás típus. Azt kell mondjam, nekünk itthon ez volt idáig a legjobb gyerekes élményünk. Bobónak és az összes szorgos kis kéznek és lelkes szívnek nagyon köszönjük. És igen, hétfőn nem voltam megviselve. Jó volt nekem lenni. Feltöltődve. A gyerek pedig? Azóta is Bobóhoz szeretne menni. Kell ennél jobb ajánlólevél?

Köszönjük, sok Kolpingot még az országnak!

A hotel elérhetőségét ITT találhatjátok.