Idén úgy döntöttünk, elég a tanévből és kezdjük korábban a nyarat. Abszolválva egy hajnali kelést meg sem álltunk Horvátországig.Mivel Rozi nem a  hosszú autós utak híve, kicsit azért paráztam, hogyan is bírja majd. Viszont egy kisbusszal mentünk és egész pozitívan csalódtam, aludt is közben, meg némi játékot engedélyeztem. Aztán amikor már átértünk a határon és látta a csodaszép zöld hegyeket, ujjongani kezdett és onnan nem igazán volt szunya. Ebédre meg is érkeztünk az egyik legszebb panorámájú szállodába, ahol valaha jártam. A Liburnia szállodaláncnak az Iciciben található tagjában ebédeltünk. Mesés volt, azt kell mondjam. Már akkor éreztem, ez a konyha az enyém lesz. Egyszerű, nem túlvariált fogások, isteni sonka, sajtok előételkek, kis szardella, amiért odáig vagyok, főfogásnak meg friss hal, salátával, krumplival. A gyerekek sem maradtak éhen és szaladgálva járták végig a szálloda minden szintjét, Rozi meg csak hümmögött, hogy milyen gyönyörű itt miden. 

Aztán újra behuppantunk a kisbuszba és már meg sem álltunk az igazi gyerekbarát szállásunkig, ami Moscenicka Dragában volt, gyakorlatilag Opatija mellett. A becsekkolásnál már odáig voltam, mennyire gyerekbarátságosak. Már a rajtrkőnél figyeltek a minikre, kaptak ajándékokat is és a programot, táblázatokba foglalva, az animátorok mikor várják őket rajzolni, mikor van esti mini disco és hasonlók.

De nyilván Rozit sok minden vonzotta, de tulajdonképpen a tenger igazán. Ez utóbbit sokáig nem kellett keresnünk, mert a szobánk erkélyéről már láttuk is. Aztán gyors ruha kipakolás és a bekészítés elfogyasztása után vettük a törölközőnket és lementünk a partra. Na, ez utóbbi sok időt nem vett igénybe, mert a Hotel Marinából konkrétan legalább 3 perces út volt lejutni a tengerhez. Na, ilyen békebeli kis partot rég láttam, azt kell mondjam. Nyugis, szép minden, sehol ordító bóvli feliratok a háttérben színes képeslap jellegű házak. Semmi hangoskodás, nincs mindenféle gagyi árus úton, útfélen, kulturált az egész. És olyan messzire nem tud elmenni a gyerek, hogy ne lássad. Ez  utóbbi pedig lehetővé teszi hogy szülőként neked is sikerül megismerkednek a pihenés fogalmával, akár percekre is - és szerintem ez csoda. Ugyanezért jó hogy animátorok vannak a szállodában, ugyanis amíg leül és a kis gyerekbirodalomban rajzol vagy fest a csemetéd, te egy kiváló wellnessben élvezheted a nyugis perceket. Van edzőterem, belső medence tengervízzel, szaunák és masszázs is. Tiszta, kulturált az egész, nagyon színvonalas. Félpanziós ellátást kaphattok itt a Marinában és a vacsora remek volt minden áldott nap. Találtam mindenféle tengeri herkentyűt, Rozi húst és fagyit is, szóval kimaxoltuk a vacsi happinesst. Tengernyi jókedvünk után másnap múzeumot is láttunk, a halászat múltjáról egy kis kiállítást, azt is 5 percnyi sétára volt a szállásunktól. Utána pedig kihajóztunk Lilivel, aki parádés idegenvezető volt számunkra. Kiderült, tanul magyarul és ez nagyon tetszett a gyerekeknek. Aztán azt is megtapasztaltuk, Lili sebet is simán ellát és mesél mindenről is. A környékről, a Habsburg időkről, Rudolfról, Ferencz Józsefről, Sissiről és a kastélyokról és állítólag ugye Andrássy grófnak is volt itt némi pihenése, azt meg már sose tudjuk meg, mennyire volt komoly ez a kis affér, vagy csak a korabeli bulvár fújta fel. Egy biztos, itt azért hónapokig pihengettek az arisztokraták anno és Ferencz is irányíthatta innen a birodalmát.

Maga a táj a vízről is csodálatos, olyan, mint egy régi képeslap, amibe mindig vágytál belemászni, ahogy Mary Poppinsék mentek bele a gyerekekkel a porcelánba.

Színes házak, nagy villák és nem teljesen tájidegen hotelek. Ezt láttuk a vízről.  És igen, a Mészáros és Mészáros cég neve is felbukkant a Lili által elmondott mesékben, de mi csak nevettünk és élveztük tovább a ringatózást, aztán Lovran gyönyörű utcáit, a gyerekek a fürdést a tengerben, no meg a legjobb fagyit, a történetet a korabeli bálteremről és a legendákat. Imádtunk a következő állomást is Opatijában, a kávézást a csodás Imperialban és megnyugszunk, ma nem fogunk sokat költeni, ebédidőben zárva van az ékszerész. Pompás kis szállodák és két gyönyörű park mellett is eljöttünk, aztán az ebédet már a hajón ejtettük meg. És igen, láttuk a hekk arcát, meg fogait, és itt nem a mirelite feliratból veszik ki, mutatom is eredetiben. A gyerekek persze a csirkét választották inkább, de a krumpli elkészítéséről ódákat tudnék zengeni és azért a  feeling, hogy a hajón étkezünk az se volt kutya. Élmény volt a léleknek, na. 

Az egész Opatija és környéke rész gyönyörű, tényleg. Vízicipő ajánlott hogy legyen nálatok, mert azért elég erősen köves ez a rész, de azzal semmi gond. Búvárkodni, halakat keresni, tengeri csillagokat kiszedni és visszavinni kiváló tud lenni. A Hotel Marinában tényleg az a a zseniális, hogy minden is van. Mondjuk a vacsihoz kirakott bor automata volt a kedvencem. És érdekes módon, ebben az étteremben senki nem szedte agyon magát és hagyott ott mindent is, ahogy szokták, de minden gyerek jutott elég görögdinnyéhez este, meg utána fagyihoz is. Reggelire pedig  találtak amerikai palacsintát, ami azért egy menő vakáció alappillére tud lenni. A part környékén jó kis beülős éttermek vannak, nagyon kulturált minden és Horvátország egyik legjobb restaurantja is itt van. Hennát is találsz a gyereknek, mi halászhálót vettünk kint még és ugye naptej kellett bőven, de nagyon szerencsések vagyunk, mert az ott tartózkodásunk napjaiban felhős volt az ég, tehát nem égtünk le és nem kellett állandóan árnyékba rohangálnunk. Bármit szerettünk volna, kedves volt a szálloda személyzete és jól beszélt a legtöbb pincér angolul is. Nagyon, de nagyon jó fejek voltak a gyerekekkel és a felnőttekkel is, köszönöm a szülinapi köszöntést, meghatottak. A wellness részlegért pedig 5 pont a Griffendélnek! Köszi Hotel Marina, feledhetetlenné tettétek a horvátországi nyaralásunkat!