Eljöttök Zalakarosra? - hangzott a kérdés. Én pedig azt gondoltam: aha... Zalakaros. Kb. kettő dolog jutott eszembe. Az egyik, hogy idősödő nénik fintorognak a termálban, amikor a gyermek csobban egyet. A másik, hogy a sógorom egyszer talált az egyik szálloda medencéjének alján pénzt. Ami vicces volt, mert nem ázott el. (a sógorom se, persze...) Pénzt nem találtunk kis kirándulásunk során, de sok mást igen.

Első körben azt mondanám, 2017-ben Zalakarosnak sikerült leszámolnia a bennem lévő sztereotípiával. Csontra 2 óra alatt sikerült Budapestről a szálloda parkolójáig eljutnunk, ez már alapként adta a jóságot. A többit meg elmesélem. 

Szóval a szépséges tájon történő autókázás (fenti kép például) után besétáltunk a Hotel Aphroditébe és már a bejárat olyan kedves volt, az ajtó mellett lévő virágokkal. Aztán a gyermek kettő perc alatt vette birtokba a földszinten lévő kiskorúaknak való birodalmat - Répa Rudi kuckóját. Iszonyat szimpatikus volt, hogy ebben a szállodában a gyerekbarát jelleget nemcsak mondják, hanem csinálják és és nemcsak két műanyag izé van lehajítva a sarokba, hanem egy egész szobányi játék áll rendelkezésre. Meg kis motor, ugrálós labda, zongora, ceruzák stb... Plusz az udvaron is komoly játszótér található a csemetéknek, megy egy kis outdoor fitnesz a nagyobbaknak. A szobák tágasak, szépek, tiszták. Nekünk konkrét lakosztály jutott, sarokkáddal. Elég jó feeling volt. A szálloda ismertetőjében olvastuk, minden, ami itt az asztalra kerül (vagy a nagy része), az egy farmról érkezik hozzájuk - sajátról. Így el is mentünk megtekinteni azt, a szomszéd faluba, Garaboncra.

Helyi járat is van a farmig - lovaskocsi visz ki és hoz be naponta kétszer oda. Mi unalmas, keresek kocsival mentünk és kicsit nehezen sikerült rájönnünk, hogy kell bejutni, de nem riadtunk vissza a lelkes puliktól. Hát, nem Dallasba cseppentünk, de egy igazi, szépen gondozott birodalomra. Jockey sem volt ott, de jó fej vezető igen. Meg Manci, a póni, akin a gyermek lovagolt is rögtön. És be lehetett menni a kis bocikhoz, nyuszikhoz is, kergetni és simogatni őket. Kiderült, hogy sok városi gyereknek fogalma sincs, hogy ezek a kis csirkék kerülnek majd a levesbe és mennek kirántásra. Itt csodálkoznak rá, hogy jé, a boci tényleg ad tejet és milyen is a fejés közelről. Receptre írnánk fel egy látogatást azoknak a gyerkőcöknek, akik csak az előre gyártott dinót ismerik és a dobozos tojást.

Este, a vacsoránál már meg is kóstoltuk a kolbászt, amit ott, a Garabonc farmon állítanak elő. Gyerekkorom óta kerestem ezt az ízt! Azt a lágy kolbászt, mi nem köménymag ízű, hanem finom és nem olyan száraz, mintha egy nagy fabotot rágnánk. Isteni volt! Végtelenül megnyugtató a tudat, hogy az ember tudja, honnan jön az, ami a tányérjára kerül. A sajtjaik is isteniek voltak, meg persze a tej is.

A szállodában van kinti és benti medence is, de azért úgy gondoltuk, kipróbáljuk a nagy termált is. Nem tagadom, a nyitáskor találkoztunk egy tekintélyesebb és elszánt idős néni-bácsi csapattal, akik nem igazán néztek jó szemmel a gyerekre... de aztán! Hű! Ez a fürdő zseniális! Konkrétan mesteri módon oldották meg az esetleges korosztályi ellentéteket. Az idősek és nyugalomra vágyók szuperül tudnak fürdőzni a termál részben. Aztán totál máshol van az élményfürdő nevezetű medencék variációja, majd megint máshol a Vizipók birodalom, ami a gyerekeké. Ez utóbbi konkrétan fantasztikus, ilyet idáig csak Ausztriában láttunk. Nem egy medence van, hanem több, csúszdák, mindenféle vizes játékos dolgok. És egy szinttel feljebb van még egy rész, ahol a gyerekek szárazon játszhatnak, mászhatnak, rajzolhatnak. Ráadásul nemcsak szoptatós szoba van, hanem egy olyan is, ahol a szülők lefektethetik a kicsi gyerekeket utazóágyba, hogy pihenjenek picit. A kinti medencéket nem teszteltük, májusban sajnos az pont zárva volt, de lesz még egy okunk majd visszamenni. Nem olcsó a belépő, de nagyon megéri! Van sószoba, mesét is tudnak nézni a picik és még szauna is van nekik. Hétköznap lévén ráadásul nem is voltak túl sokan. Mennyei volt!

Amennyiben valaki unja már az ázást, a bejárat mellett kezdődik az Ökopark. Ez megint valami olyan, mintha nem Magyarországon lennénk. Gyönyörűen kialakított és rendben tartott minden. Kis tó, azon virágok, besétálhatsz, mintha a vízen járnál és még játszótér is van és csúszdatorony, padok a kellemes ücsörgéshez. Meg persze vannak arrafelé mindenféle kávézók-fagyizók is. Mi nagyon nem étkeztünk máshol, csak egyszer, mert eléggé finom volt minden a szállodában (és ugye iszonyat jó, hogy tudtuk, minden a farmról jön!). A zalakarosi bazársoron azért fellelhető a  cuki öreg néni piros paprikát és csalamádét árul a német turistáknak feeling, meg papucsot is láttunk zoknival. Tehát akinek ez hiányzik, megkapja ezt az érzést is Zalakaroson. Egyébként a Zalai dombság gyönyörű. Bár azt úgyis láthatjátok a képeken. A szállodában nagyon jó volt megismerkedni a tulajdonosokkal. Megnyugtató és olyan emberi, ha ott a tulaj és a családja és kedvesek, emberiek és megértőek. Ilyen az igazi vendéglátás. Nem prospektusból tudod meg, hogyan alakult a szálloda sorsa, hanem ők mesélik el, hogy anno még panziózással kezdték és fejlődtek tovább. Szíve-lelke van mindennek. Kiülhetsz este csacsogni az erkélyre, vagy egy helyi borászat borát elkortyolni a teraszra. Szóval, sikerült leszámolnom a bennem lévő uncsi fürdőhely nyugdíjasoknak sztereotípiámmal. 

Aki jól szeretné érezni magát itthon, esetleg tényleg gyerekbarát helyet keres, az meg se álljon Zalakarosig, a a fürdőruhát és az éhes gyomrot pedig ne feledjétek itthon!

(Az Aphrodité hotel facebook oldalát ITT találhatjátok!)