- Nekem sosem volt hobbim. Szalvétát gyűjtöttem én is gyerekként, de csak azért mert mindenki ezt csinálta. Nagyon szerettem fotózni a macskánkat aminek a szüleim nem annyira örültek, ugyanis akkor előhívós filmek voltak és nem keveset lőttem mellé, meg tele volt minden a cicákról készült fotókkal. Rajzolni meg most sem tudok maximum csak egy krumplit. De az szép krumpli ám!
Ennyit a tehetségről vagy a sokáig meg nem mutatkozó adományról - amiről egy évvel ezelőtt azt sem tudtam, hogy létezik. Mert nem vettem észre. Nem vettem észre, hogy mindig átrendeztem a lakásainkat ahol laktunk, hogy a Cuki (a kislányom) szobáját telefestettem állatokkal. Sosem hívtunk festőt, hanem én csináltam a felújítások nagy részét. Nem tűnt fel, hogy átszíneztem narancssárgára a hűtőt mert nem tetszett fehéren, hogy a fürdőszoba csempére arany színű virágokat pingáltam kézzel. Fogalmam sincs honnan volt a tudásom, nekem ez természetes volt ugyanúgy mint az, hogy tudok enni vagy járni.
Tudatosan akkor kezdődött el a bútorokkal a szerelmem, amikor egy kis szekrényre ráborult a szürke falfesték. Ő volt az:
Sok barátom van, akik időnként benéznek és az egyik alkalommal feljött az egyik legjobb barátnőm aki ahelyett, hogy
szörnyülködött volna a káosz miatt azt mondta, van neki 5 széke, fizet érte ha megcsinálom. Ingyen is vállalkoztam volna rá, gondoltam magamban - ha elrontom, legalább nem haragszik annyira..- Mennyi ideig tanultad a technikákat?
- Folyamatosan tanulom, és sosem lesz vége a tanulásnak. Újabb és újabb megoldásokra, technikákra bukkanok, ami egy nagy utazás.
- Van egy bölcső amit elvileg bérbe adtam. Ők még nem tudják, hogy nem kell kifizetniük. Csodálatos érzés, hogy egy új életke növekszik és alszik a munkámban.
- Mindig elbeszélgetsz a megrendelővel?
- Anélkül nem menne. Hacsak egy már kész darabot választ. Tudnom kell milyen ember, milyen a környezet ahová kerül és egyáltalán mi az elképzelése. Nem tudom azt mondani, hogy csak azoknak tudok igazán jót csinálni akik hagyják, hogy az elképzelésükbe beletegyem az 'őrületemet' és saját magamat. Mert akinek ez nem fér bele, annak én nem tudok semmit sem alkotni. Százezren vannak akik legyártanak csodás bútorokat éppen úgy ahogy a megrendelő elképzeli, az én ügyfeleim viszont nyitottak az újra, a változásra, tetszenek nekik az eddigi munkáim és tudják, hogy az ő elképzelésükből és az én hozzáadott kreativitásomból valami nagyon személyre szabott fog születni.
- Ez most nagyon aktuális kérdés mert a fehér kanapét, ami a képeken szerepel annyira nem akartam eladni, hogy a tervezett árnak a duplájáért árultuk a fotós partneremmel. Aztán mégis úgy alakult, hogy lett gazdája. És a Százéves, ami kapott hideget meleget, szintén hamarosan elkel pedig azt terveztem, hogy megtartom mert úgy érzem ő egy nagy mérföldkő. Amikor készítek egy darabot mindig próbálom figyelni magam, hogy hogyan csinálom, milyen érzések vannak bennem és nála sikerült először megfigyelnem magamban az áramlást közben.
Abszolút! Ezt onnan tudom, hogy naponta többször hallom a szeretlek szót. A kamaszkortól függetlenül nagyon erős kötelék van köztünk. Ez köszönhető annak, hogy a gyermekem születése előtt már kommunikáltunk és folyamatos, nem csak testi kapcsolatban voltunk a születése közben. Amikor 2,5 éves volt meg akartam halni. Nem volt önbizalmam, önbecsülésem, és bármit csináltam minden rossz volt. Nagyon rossz kapcsolatunk volt az apukájával és emlékszem a pillanatra, amikor döntést kellett hoznom. Vagy kilépek az életből vagy kilépek abból az életből és mínuszról kezdek mindent. Az utóbbit választottam. Hazaköltöztem falura a kislányommal meg a ruháinkkal 29 évesen , munka nélkül, pénz nélkül . A szüleim a legjobb fejek a világon és tudom, hogy kicsit ők is belehaltak de mindig bíztattak. Aztán az anyukám mondta, hogy nézzek állást a közeli kórházban ahonnan úgy jöttem el, hogy a lábam többé be nem teszem oda.. Akkor azt mondtam neki, hogy nekem mostantól csak olyan munkám lesz amit szeretek. Ez az akkori helyzetemben elég merész kijelentés volt. Anya nem nézett rám furcsán csak azt mondta, hogy lehet hogy át kéne ezt gondolnom. Azután jött sok sírás, sok véletlen, sok munka, szerencse, álmodozás, ordibálás, változás, meghasadás, és sok sok szeretet, és olyan mondatok egy néhány éves szájából, hogy: - Semmi baj, anya minden rendben lesz! Jó ideje minden rendben van, és ezt ketten együtt csináltuk végig. Az apukájával nagyon nagyon-nagyon sok munka után sikerült olyan kapcsolatot kialakítani, hogy számíthatunk egymásra. Onnan indultunk 10 éve, hogy egyetlen szót nem bírtunk váltani egymással üvöltözés nélkül. És azt hiszem ő legalább annyit dolgozott magán mint én magamon. Szóval annyira átgondoltam ezt, hogy én azóta csak azt csinálom amit szeretek. Olyan sokszor alkudtam meg a 7 év alatt a gyerek apjával, hogy nem fér bele több. Én nem tudok mást csinálni. Az a dolgom a világban a Nikivel, hogy megmutassam neki, hogy igaz amit ő mindig is tudott, hogy ha vannak álmai akkor bármi lehetséges. - A gyereked belelesett már a fortélyokba?
- Csak annyira, amennyire egy 12 éves kiskamaszt érdekli a szülei munkája. Ha nem ismerném azt mondanám nem érdekli, de tudom, hogy ő sokkal kreatívabb nálam kicsi kora óta. Most el van foglalva a kamaszságával és annak minden örömével, feszültségével, leválni de mégis maradni akarásával.
- Egy-egy Chameeleon bútor a világon bármely otthonának különleges é
- A chameeleon design bútorai a kaméleon összes tulajdonságát magában hordozzák. A bútorok úgy képesek átalakulni ahogy a kaméleon. A régies stílusú test új ruhát kap, így alkalmazkodva a világ változásaihoz. Igy kap a régies forma egy elegáns, trendi új designt még több generáción át.
- Miből merítesz inspirációt?
Egy cipőből is akár. Mindig nyitott szemmel járok a világban és keresem a szokatlan dolgokat. Valahogy úgy vagyok kódolva, hogy nem tudok átlagos életet élni. Talán ezért is keresem mindig a szokatlan, egyedi megoldásokat. Fontos számomra az elegancia és a tiszta vonalak, azonban ha nincs bennük bármi izgalom, nagyon tudnak untatni.
- Hogy készülnek a bútoraid?
Szeretem a fát. Akár élő, akár megmunkált. A nagypapám kovácsmester volt és szerettem nézni, ahogy dolgozik. Nem volt furcsa számomra, hogy azt láttam simogatja a vasat mielőtt elkezd dolgozni vele. Valahogy természetes volt. Ő mondta nekem, hogy simogatni kell az anyagot mert az csak úgy tudja megsúgni mit szeretne. Attól különlegesek, hogy nem én erőltetem rájuk mit szeretnék velük kezdeni, hanem kisimogatom belőlük amit szeretnének. Próbáltam máshogy, nem ment. A védjegyem, amitől különleges
A munkám üzenete a tökéletlenség szépségének megmutatása, a másság elfogadtatása a bútoraimon keresztül. Ahogy a világ a maga tökéletlenségében teljes és semmi nem egyforma, ugyanezt tükrözik amiket megálmodok. Más szemmel láttatni a világot, nem az átlagos mintákat követve kilépni a komfortzónából. Becsempészni egy kis varázslatot minden hétköznapba. Mert ha valaki a nappalijába visz egyet, amikor csak ránéz, beleül, használja akkor eszébe jut, hogy ha kicsit más szemmel nézi a világot csodákat találhat. A változásban megtartani a régi vonalakat. Ahogy a fák a gyökerükből táplálkozva fejlődnek és változnak. Ahogy a kaméleon változik, az alakját megtartva.
- Hová képzeled a bútoraidat?
- Laza, könnyed, elegáns lakásokba álmodom őket olyan emberek közé akiknek fontos a múlt megőrzése ugyan úgy mint a design elemek, és együtt tudnak változni a világgal. Aki szeretné a hétköznapokat mindig kicsit másként megélni. Ahol a szeretet nem csak egy szó. 2017-re is az a tervem, hogy minél több olyan darab jöjjön ki a kezeim közül, ahol a fa és a drágakő is találkozik. Csodálatos ez a páros, különleges energiával tölti fel a lakást!
-Milyen terveid vannak 2017-re?
A Chameeleon design bútorai a nyitott műhelyemben készülnek ahol időnként workshopokat tartok a bútorfestés titkairól 
olyan nőknek, akik szeretnék az otthonukban saját kezükkel felújítani, átalakítani a bútoraikat. Fontos számomra a környezettudatosság és szerete
Szeretném ha a bútoraim minél több otthonba eljutnának és van egy születőben lévő országos projekt amihez az a megtiszteltetés ért, hogy alapító tagja lehetek, de erről majd később..
- Ági, mondtam már, hogy van egy bútorom, amit megcsinálhatnál?
A Chameeleon design következő workshopja február 25-én lesz, ahol mindenki saját maga készít el egy szekrénykék és tanulja meg ennek a technikáját Ágitól. Sőt, haza is viheti a saját új bútorát! Izgalmas technikákat tanulhatunk. Akit érdekel, ITT találjátok a weboldalt, jelentkezni pedig itt tudtok: agnes.misurda@gmail.com
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.