Nem is olyan régen felhívott valaki az közszolgálati televízióból, lenne-e kedvem a Ridikül című műsorba elmenni vendégnek, mert úgy érzik, elég testhezálló az egyik témájuk. És igen, az anyukaként otthonról dolgozni témakörre rögtön igent mondtam, mert van mit tanulnunk a témában, én is ezt a gittet rágom sokszor más mamikkal a játszótéren (a blogot meg ugye nem hagytam abba a szülés után se!). Egyeztettük az időpontot, a koordinátákat, én meg átrendeztem a táncrendemet. Aztán a forgatás napján rájöttem, esetleg titeket is érdekelhet, hogyan is zajlik egy ilyen felvétel. Így a telefonom volt nálam és gyorsan lőttem egy-két képet. És most mesélek!

Napokkal az adás előtt már az egyik kedves szerkesztő készített velem egy előzetes interjút a témában. Kisgyerekes anyukaként azt az időpontot adtam meg, amikor Rozi épp nem velem volt, így kedvesen elcsacsogtunk, miközben nekem a Secretnails-ben új szín került a körmömre.  (Anyukaként minden időt maximálisan kihasználunk, nincs kecmec!) Aztán a stylist hívott fel és elmondta, milyen színek is passzolnak igazán a Ridikül díszletéhez. Eléggé erősen világítanak, így a nagyon pasztellek itt nem érvényesülnek, de ennek azért örültem, szeretem a színeket! Én már úgy válogattam össze a ruhákat, amit vittem, de biztos voltam benne, a türkiz nadrág benne lesz a szettben, amibe az Enihornban múltkor beleszerettem. A gyártásvezető is nagyon kedves volt velem, pontosan diszponált, hol és hogyan legyek, mikorra érkezzem. Nyilván szóltam neki, hogy mindent írjon le mélben, mert simán képes vagyok a szezont összekeverni a fazonnal. De az égiek is úgy akarták, hogy ott legyek, így nem is késtem el, már délelőtt megérkeztem a Kunigunda utcába. És megmondom az őszintén, annyira kedvesen fogadtak, hogy a szám is tátva maradt, pedig láttam már néhány televíziós produkciót közelről. Saját öltözőm volt (tényleg!!!), az asztalon pedig egy ajándék táskatartó, egy Ridikül magazin, egy cserép tavaszi virág és sok süti és üdítő várt. Aztán megérkezett Vadas Mariann, a stylist (vele vigyorgok a lenti képen) és megnéztük, mit is hoztam otthonról, milyen szettekkel készültem. Rögtön kiválasztottuk együtt, mi is lesz a leginkább megfelelő, a kék felsőrészt elvetettük, ami az Enihornos nacihoz volt, túl zárt lett volna a többiek ruhájához viszonyítva, így az egyik rövidujjú nyert. Aztán Mariann elárulta, nagyon sok kiegészítője van. Átmentünk a stylist szobába és úristen, ez maga volt a paradicsom. Én ennyi tuti bizsut és cipőt és ruhát egy helyen még nem láttam, vagy inkább csak a Barátok közt forgatásán, azt hiszem (az még Magdi anyus idején volt ánnó). Mariann iszonyatos profi módon rögtön három türkiz fülbevalót is előkapott nekem és egy gyűrűt is, ami tökéletesen passzolt az ujjamra. Tiszta gyereknap feelingem volt! Aztán már mentem is a smink-haj szekcióba. Mivel mindig frissen mosott hajjal illik érkezni egy fotózásra vagy forgatásra, én előző délután követtem ezt el, bár ezt is gondosan szerveznem kellett, mivel otthon volt a gyermek. Spontán átment a nagypapához megnézni a cicákat, míg én tiszta tincseket szereztem magamnak és a jó öreg argán olajas ápolást sem felejtette ki. A stúdió fodrászatában csodálatosan kivasalták a hajamat és közben a fodrásszal nagyon jót beszélgettünk is. Olyan jó érzés, amikor valaki az emberre figyel és nem önmegvalósít a fejemen! Köszönöm neki!

Majd masíroztam is át a sminkbe. Nyilván, miután már jó néhány tévéműsorban jártam, láttam ezt-azt. Otthon gondosan megnéztem a Ridikül stáblistáján, kire is számíthatok, vagy mire is a sminkelésnél. Ez számomra azért is fontos, mert megnevezés nélkül volt egy műsor, ahol szerepeltem és utána Apukám felhívta a testvéremet: te, a nővéreddel mi történt, nincs jól?!  - szóval, fontos, hogy tényleg értsen a szakmájához, aki sminkel, mert lettem én már hirtelen egy húszassal idősebb egy rossz alapozó miatt. A lényeg, hogy itt láttam, Jónás Kata és Nagy Andi az, aki az irányt adja az archoz. Ők a műsorvezetőt festik ki mindig, de mivel már legalább tizenöt éve ismerjük velük is egymást, tudtam, aki az ő tanítványuk, csak jó lehet. És tényleg. Nem öt perc alatt lett összefirkálva az arcom, gondosan árnyékoltak, volt idő a szemre és jó alapanyagok kerültek fel rám, Mactől a Biodermáig volt ott minden. Közben egy másik vendég, Sándor Orsi is befutott, szerencsére vele is régi ismerősök vagyunk, így egy másodperc alatt volt vele is témánk. Repka Ágival is megismerkedtem, aki a harmadik csevegőtárs. A későbbi közönség kint várakozott a folyosón, mert egy nap három adást vesznek fel. Volt még egy gyors fotózásunk, persze itt is kiderült a fotográfus kollégával dolgoztam együtt, aztán mentünk is a stúdióba. Csúszás persze volt, de melyik műsor az, ahol nincs? Ja, a híradó, persze! 

Aztán Dióssy Klárival, a műsorvezetővel is megejtettük az ismerkedést Igen, ő az, aki Jakupcsek Gabi helyét vette át és igazán kedvesen és profin csinál mindent. Klári a papucsot gyorsan tűsarkúra cserélte és már kezdtünk is. Egy órányi beszélgetést vesznek fel ilyenkor, nem mondom, hogy nem fárasztja le az embert, de szerintem hasznos társalgás volt, mert az anyukaság és a munka témakörével foglalkoztunk, így került a Ridikülbe a Nesze!szer blog is. Volt fiú meglepetés vendég is, aztán egy-két telefonos képet készítettünk, majd kis interjúk következtek. Igazság szerint én itt már picit szétestem. Elég éhes voltam, annak ellenére, hogy minden odakészített linzert befaltam az öltözőben, de ugye, az ebéd elmaradt. Aztán már siettem is haza, de még a folyosón olyan cuki volt Kovács Kati, a következő műsor vendége, aki megmutatta, mit kapott ajándékba a stáb egyik tagjától. Köszönöm, hogy ott lehettem és ilyen kedves, segítőkész és profi volt mindenki! Nem hiába vannak a szakmák és vannak szakemberek, szeretném leszögezni ezt a végén. Ez a Ridikül tényleg egy igazi élmény volt, pedig van itthon néhány szép táskám...D