Jézuska csak békét tud hozni.

És csendet a szívben.

És szeretetet - ami a világ legnémább, legnyugodtabb, legszótlanabb állapota. 

És láthatatlan. 

Nincs benne lihegés, nyugtalanság, idegesség és lárma.

Szertelen lélekkel nem lehet szeretni. Benne van a csodálatos magyar szóban: hogy az SZER-telen, az nem SZER-et. 

Nyugodj meg. 

Találj egy pillanatot, vagy kettőt, és menj ki a levegőre.

És szívd be magadba az éáletető, friss levegőt.

Mélyen. Jó mélyen és többször is.

Sóhajts ki, és lélegezz be.

Lassam, nemrt a sóhajtás és a lassú, mély lélegzés megnyugtat.

És ha egy kicsit megnyugodtál végre, nézz föl az égre.

Ha csillagos az ég, válassz ki egy csillagot.

Ha felhős, tudd, hogy a csillagod azért ott van, csak nem látod, mert felhő takarja.

Ha hull a hó, hagyd, hogy arcodra hulljanak a hópihék: az angyalok küldik neked, a végtelenből - és ingyen.

Éld át a csodát. 

A mindenséget - és önmagadat.

És most figyelj jül:

A karácsony a születés ünnepe.

Valaminek vége van - és valami most jön létre.

Bárhol. 

Akár egy istállóban. Állatok között, segítség nélkül, egy gyűlölettel teli, sötét világban, ahol a kis Jézus született.

Mindegy. 

Csak szüless meg.

Szüld meg magad.

Lobbantsd lángra a szívedet, s hagy, hogy ez a lángocska az egész elmúlt éved sötétségét eloszlassa!

Várj egy kicsit, míg érzed, hogy a kis gyerekláng megerősödik benned.

És utána menj vissza a hozzátartozóidhoz.

Vidd be nekik a békédet.

És az új arcodat.

És azt a meggyőződésedet, hogy az életünk díszlete nem egy szoba - hanem az egész világmindendség. 

És a legszebb ajándék: egy ölelés.

Egy mosoly.

Vagy még az sem - csak egy gondolat: 

SZERETLEK.

Müller Péter (Nők lapja)