Beleszagoltam a levegőbe. Ismerős illatot éreztem, vagy majdnem olyat. Milyen különös, mondtam én - egy nagyobb női társaságban. Aztán így szólt az egyik lány: ja, vettem egy olyan parfümöt, mint a tiéd, annyira tetszett rajtad. Én meg néztem bambán, majd megkerestem valahol az asztal alatt az államat. Mert annyira voltunk csak mások, mint amennyire a Bogyó és Babóca szereplői eltérnek a Harry Potter hőseitől. Akkor már túl voltunk azon, hogy a lány elkérte a fodrászom telefonszámát, kikérdezte a hajszínem
árnyalatát és a vágási technikát is, amivel készültek a tollaim. Arra már nem is figyeltem, amikor egy nap mobilon pontos instrukciót kért arra vonatkozólag, melyik polcon található az a spirál, amit minap vettem és hanyas a száma az alapozómnak...
Kettő volt csak a gond ezzel. Egyik, hogy nem értettem, neki miért kell mindig az, ami nekem van. A másik pedig, hogy teljesen más a típusunk, bőrünk árnyalata, a lépéseink ritmusa, az auránk színe. Egyéniségünk köszönő viszonyban sem volt. Mert van ez a női összetartás dolog. És tényleg, teljesen kedvesen és őszintén segítünk bárkinek, aki kérdez. Hogy hol vettük a harisnyánkat, hány százalékos a leértékelés és milyen eljárással alkották a napszíttának tűnő csíkokat a hajunkba. Inspirálni lehet másokat, te is inspirálódsz a világból, de te teszed egésszé a kis részleteket. Individum vagy, te alkotod meg önmagadat! De a másolás az más. Főleg, hogy általában más és más áll nekünk jól, mindenkinek más alakú a szeme, máshogy kell árnyékolni akár egy smokey-nál, valakinek a futás jön be, másnak pedig a sakkozástól lesznek feszesek az izmai, nekünk pedig maximum az okoz abban örömet, ha nem a paraszt, hanem a királynő esik a lábunkra. Az meg már mindennek a teteje, ha azt látod, hogy mindent, amit te lájkolsz, ő is úgy követi, mintha kötelezővé tették volna az általánosban. "Árnyék ember" - mondta egyszer egy barátunk találóan azokra, akiknek csak az tetszik, ami valaki másnak is, csak azt kedveli, amit valaki fontos is, és magától egy deka saját ötlet és program nem jut eszébe. A lény, aki csak mások által van. Láttatok már barátnőket, akik olyanok, mintha ugyanarról a gyártósorról kerültek volna ki? Csak más és más fej van a smink és outfit alatt. Mondjuk, fárasztó lehet ez az állandó teljes hasonulás. Most új tavasz jön, itt a nagyon nagy takarítás ideje, mi pedig azt tanácsoljuk, nézz körül a környezetedben és válaszd le magadról a kopipészt lányokat, az árnyék embereket. Engedd meg nekik, hogy keressék meg a saját illatukat, a saját szemceruzájukat, a saját alapozójukat és azt az üzletet, ahol a nekik pásszoló ruhák kaphatóak. Ne hagyd, hogy leárnyékoljanak! És szeresd, hogy neked van saját egyéniséged! Mert az örömet például leutánozni sem lehet. Az belülről jön, az csak a tiéd!
Nesze!P
