Minap itthon egerésztünk, vagyis fogalmaztuk meg magvasabbnál magvasabb gondolatainkat és osztottuk meg a laptoppal, amikor egyszer csak az utcáról ezt hallottuk: Koppány, Koppány! Na, gondoltuk, itt most valami felkelés lehet, vagy ilyesmi, fel is tápászkodtunk a kanapéról és meglestük, mi a lázadás tárgya. Hát, tényleg megmozdulás volt, pedig ezen a környéken nem igazán szokott lenni, max. a nyugdíjas nénik akadnak ki, hogy megint nem csukta be valaki a kaput rendesen. De most nagyobb maroknyi tömeg skandálta Koppány nevét az utcán és üvöltött a magnóból az István, a király. Ez gyorsan eszünkbe is juttatta, mintha láttuk volna valami plakátokon, mindjárt újra rendezik a darabot és Buci lesz maga Koppány, Alföldi Robi pedig a rendező. (És most jelentenénk be elfogultságot: mindkettőjük művészetét igen kedveljük.) Meg is néztük a további szereplőket gyorsan a neten, örvendeztünk is tovább, hisz Novák Péter is cimboránk, és ott van Hevér Gábor is, Udvaros Dorottya előtt pedig leborulunk és kész. Nagy Feróra pedig egyszerűen kíváncsiak vagyunk, mint Feke Pálra is. Lelkesek is lettünk. Mert számunkra igen szép gyerekkori emlék, amikor a Királydombon megtekintettük szüleinkkel az eredeti darabot, teljesen elvarázsolt bennünket a rockopera, a dalok intenzitása, ereje, a színészek játéka. Nem ma volt, az egészen biztos, de még mindig él az emlék. Mert ugye pontosan harminc esztendeje volt ez.  

Oké, nem kesergünk az idő múlásán, egyszerűen csak megvásároljuk a jegyet és kész. Két előadás is lesz az Arénában, augusztus 30-án és 31-én. Királyság lesz. Ja, mutatunk két régi részletet, amit nem annyira szoktak énekelgetni se tüntetéseken, se füstös kocsmákban.. azért Deák Bill Gyula és Vikidál is ott volt a szeren rendesen. Mi meg augusztusban az Arénában leszünk ott rendesen.