Ne add fel a cél előtt!

Ma reggel "otthonról hazatérve" brutális rendrakásba kezdtem a papíros fiókomban, amiről azt kell tudni, hogy a régi számláktól a használati utasításokon át egészen az ősi szerelmeslevelekig mindenféle-fajta cetli megtalálható benne. Miközben azt próbáltam eldönteni, hogy megtartsam -e a hároméves lemezjátszó garancialevelét, és hiányozna -e a tavalyi, londoni Billy Elliot musicalre vett színházjegyem, véletlenül ráakadtam egy kis noteszra,
amelynek a létezéséről is megfeledkeztem: inspiráló és számomra fontos idézeteket, üzeneteket gyűjtöttem össze benne. Az első oldalon ez állt: "Azt gondoljuk, hogy amikor kétségeink vannak, nincs meg bennünk a bizonyosság. Hogy a kettő kizárja egymást. Ez nem így van. A bizonyosság nem azt jelenti, hogy nincsenek kétségeink, hanem azt, hogy ezek ellenére haladunk a céljaink felé."

Az idézetről azonnal eszembe jutott Kinga barátnőm története, akivel együtt vonultuk, vagyis inkább táncoltuk végig az idei Budapest Pride parádén. Hála a majd' 10 000 résztvevőnek, és a fergeteges hangulatnak mindkettőnket tetőtől talpig átjárt az izgatottság és a boldogság érzése, és hárompercenként megjegyeztük, hogy olyan, mintha nem is Magyarországon lennénk - az ablakokból kedvesen integető nénik és bácsik köszöntöttek minket, több, mint 400 cég csatlakozott a nyitottakvagyunk.hu kampányhoz (köztük a Nesze!szer is), az Andrássy út mellékutcáiról pedig nem szűrődött be semmiféle mocskolódás. Ahogy a felvonulást követő rendezvény műsorvezetőjeként is elmondtam, ez a Pride végre olyan volt, mint bármely felvilágosult ország Pride-ja.

Akkor azonban még nem tudtam, hogy míg én a színpadon álltam, Kinga barátnőm komoly lelki megpróbáltatásokon ment keresztül. A felvonulásról távozóban ugyanis megállította őt egy csapat ifjú és "bátor" ellentüntető, akik "Tedd le a szivárványzászlót, te k*rva!" felszólítással köszöntötték őt. Kinga pontosan tudta, hogy két választása van: visszafordulni, vagy szembemenni a srácokkal, és mivel nem akart megfutamodni, az utóbbi mellett döntött. Úgy tűnik, a fiúk nem minden életterületen hisznek a klasszikus értékekben - hiszen férfi létükre fenyegetni és köpködni kezdték a barátnőmet, aki fogta magát, és magasra tartva a zászlót, ujjongva és szökdécselve, nevetve vonult végig az ellentüntetők gyűrűjén. A srácok még vadabban kezdtek köpködni, és még egy kis sörrel is meglocsolták őt, majd ismét rárivaltak: "Tedd le azt a zászlót!", Kinga pedig szembefordult velük, és mielőtt tovább indult volna csak annyit mondott: "Én ezt a zászlót SOHA nem fogom letenni!"

Az idei Budapest Pride nem csak a melegekről szólt, hanem mindannyiunkról: arról, hogy nem akarunk egy olyan országban élni, ahol rettegnünk kell az utcán, ha nem felelünk meg a társadalmi elvárásoknak. Yehuda Berg szerint  - akitől a fiókban talált idézetem származott - gyakran éppen akkor adjuk fel a harcot, amikor már csak néhány lépésnyire van tőlünk a cél. "Nehéz újra és újra felkelni a bukások vagy visszautasítások után, főleg amikor úgy tűnik, nem haladunk semerre. Az igazság azonban az, hogy ezek az akadályok azt kívánják meg tőlünk, hogy még erősebben higgyünk magunkban, bízzunk az Univerzumban és a kemény munkában, amit az álmaink megvalósításába fektetünk. A nehézségek sokkal édesebbé teszik a győzelmet." A Kabbala Központban azt tanuljuk, hogy minél több akadályt győzünk le, annál nagyobb beteljesülést tapasztalunk meg. Mindig a hajnal előtt a legsötétebb az éjszaka.

Én már látom a fénysugarakat. És te?

(kép: index, borsonline)