A szeretetért nem kell senkinek megfelelni, nem kell ilyennek, vagy olyannak lenni ahhoz, hogy legyen, ugyanis a szeretet teljesen független attól, hogy milyenek vagyunk. Aki szeret, úgy szeret ahogy vagyunk, a vakfoltjainkkal, démonjainkkal, elakadásainkkal, nem túl fényes én-részeinkkel, számára negatívnak értékelt tulajdonságainkkal együtt.

Aki pedig nem szeret, hiába küzdünk, erőlködünk, hiába akarunk megfelelni, hiába játszunk számára megfelelő szerepeket, mindig találni fog valamit, amibe beleköthet, ami miatt nem tud szeretni. Idővel az ember megtanulja, hogy ez sokkal inkább róla szól, az ő szeretetlensége - feldolgozatlansága - traumája, nem a miénk.

Szántó Brigitta