Nem az a baj, hogy vannak konfliktusaink, hanem ahogy kezeljük őket. Nem az a baj, hogy nem értünk egyet, hanem hogy közben nem vesszük észre, ahogy viselkedünk, reagálunk, manipulálunk, csenddel verünk, nem vesszük észre, hogy a saját képünkre akarjuk formálni, mert nem tudjuk elfogadni, hogy MÁS, mint mi.

Nem az a baj, hogy vannak sérelmeink, hanem hogy dédelgetjük őket és mindenkihez a sérült én-részeinken keresztül kapcsolódunk, ami eleve torz képet tükröz és ismétlődő tapasztalatokat. Nem az a baj, hogy a gyermekkori traumáink alapján választjuk a kapcsolódásainkat, hanem hogy fel sem ismerjük, hogy nem a másik csinálja velünk, hanem valamiért mi akarjuk újra és újra megismételni, míg meg nem tanuljuk a leckét.