Az önazonosság szerves része, hogy az érzéseinket teljesen átéljük, elfogadjuk.
E nélkül nem is tudunk önazonosságról beszélni - ezekben a hetekben pedig nagy lehetőséget kapunk, hogy az érzéseinkhez kapcsolódjunk!
Ebben bontakozik ki, hogy merem magam vállalni, s hogy nem a színjátékért fogadnak el (ami szintén csak színjáték lesz) - hanem tényleges szeretettel vesznek körül, amiért önmagam vagyok!
Ehhez nekem kell megtennem az első lépést: 𝒂𝒃𝒃𝒂𝒉𝒂𝒈𝒚𝒏𝒊 𝒂 𝒔𝒛𝒊́𝒏𝒋𝒂́𝒕𝒆́𝒌𝒐𝒕. Vállalni az érzéseimet, a másoknak akár nem tetsző véleményemet...
Molnár Ádám
