Amíg a lelkünk, a női részünk sérült, addig viselkedünk akaratosan, számonkérőn és addig csapkodunk kifelé.

Csak addig van küzdelem bennünk, amíg fel nem ismerjük, hogy a tiszta és igaz minőség nem az, ami erős, hanem az, ami gyengéd!

Nem annak van igaza, aki hangosan kiabál és feszül, hanem annak, aki halkan szól!

Bennünk, önmagunkban is.

Amíg nem ismerjük el a legtisztább, legfinomabb, valódi érzéseinket, addig a külvilágban, a bennünket tükröző kapcsolatainkban is az manifesztálódik, hogy az akaratos férfi működésnél lesz az irányítás és az igazi, lágy nő nem fog tudni érvényesülni. Ezt magunkban kell meggyógyítanunk!

Ezért van most a bőséges virágzás is... a virágok a gyengédségre emlékeztetik a tudatot. A szépségre, a szelídségre. Ami valójában bennünk él. Az igaz részünkre.

Amikor magunkban meggyógyítjuk a női részt (akár férfi, akár női testben élünk), akkor költözik béke a lélekbe és akkor nyer teret a valódi tisztaság. Akkor már soha többé nem rejtjük el a valódi érzelmeinket. A finom, gyengéd részünket. Nem akarunk mást mutatni, nem az erőnket fitogtatjuk. Akkor leszünk hitelesek. Akkor érkezünk meg igazán.

Zentai Anna