Az ember mindig tanul valamit. Amikor kicsik voltunk, nálunk még jött a szódás. Ma már műanyagban vesszük a buborékos vizet, ha az kell a fröccshöz, vagy van szódagépünk. A világ változik. Csak ennek úgy kéne történnie, hogy ne tegyük tönkre közben azt, amink van. És most itt nem az emberi kapcsolatokra gondolok, pedig arról is mesélhetnék: hanem a vízről. Tizensok éve a Balaton északi csücskében vizet kezdtek el palackozni. Volt nagy tilltakozás, mert ugye ez egy ököszisztéma és hát a karsztvizek. Semmi nem lett belőle, nyert a pénz. Aztán valamelyik nap azt olvastam, megszűnhet a Fonyódi ásványvíz. Egyszerűen felborult a rendszer és lassan nem lesz... És akkor azt még nem is mondtam, hogy egyes részeken az afrikai nők 16 órát töltenek hetente a víz keresésével. 

Annyi, de annyi adatot és esetet tudnék mesélni nektek a témáról. Mert nekem fontos. Fontos kell hogy legyen, mert egy bolygónk van. Néhány napja, pont a világnap apropóján tartott a Magyar Víz és Szennyvíztechnikai Szövetség egy elég érdekes rendezvényt, amihez van némi közöm hogy úgy mondjam. És akkor mesélem is! 

Gondoltad volna, hogy hazánkban a háztartási víznek ezt a körforgását három egyenlítő-hossznyi vezetékhálózat és több ezer tisztító és nyomásfokozó létesítmény biztosítja? 

Budapest egynapi vízfogyasztását 20.000 kamion tudná szállítani, amelyek sora Budapesttől Bécsig érne. 

Litkai Gergely a rendezvény bevezetőjében viccesen komolyan elmondta: “Nehéz olyan dolgot elképzelni, aminek a hiánya nagyobb gondot okozna”.

Kovács Károly rögtön egy afrikai projekt kapcsán szerzett tapasztalatokra hivatkozott, ahol egy konkrétan meg nem nevezett víziközműszolgáltató saját bevallása szerint nem rendelkezett egyetlen E. coli baktérium-fertőzés-mentes kúttal sem.

Dedák Dalma a szír migrációs válság egyik kiváltó okaként jelölt meg egy egyszerű vízvisszatartási intézkedést: az Eufrátesz török szakaszán épült gátakat. És rámutatott, hogy „A vízkészletek mennyisége kirajzolja a világ éhségtérképét.”

Gyura Gábor megjegyezte, hogy jól tudjuk, beszéljünk bármely földrészről, vagy bármely iparágról is, gazdaságunk egyszerűen a vízre épül. Ennek ellenére nagyon kevés olyan bankot lát a világban, aki akár klímaszempontból is elkezdett volna komolyan a vízzel is foglalkozni. „A vízhiány egy időzített bomba”

A víz, mint anyag és mint alapvető szükséglet egyaránt összeköti a bolygó minden lakóját.

Dedák Dalma egy drámai tényre próbált ráébreszteni, ezáltal saját, közvetlen nehézségeink felé terelve a beszélgetést: „Mi itt Európában elképesztő módon el vagyunk kényeztetve és ezt nem vesszük észre. A globális tér bármely országában fel sem tudják fogni, hogy milyen az, amikor megnyitod a vizet, odateszed a poharat és megiszod azt a vizet, ami onnan jön„.

Kovács Károly beszámolt róla, hogy hazánkban a hálózatok és létesítmények jelentős része tervezett életciklusának végét járja, és éves felújítási szükségletük hivatalos, illetve szakértői előre-jelzések szerint is fejenként és évente 20-40 ezer Ft-ot tenne ki.

Litkai Gergely megfogalmazásában: „Civilizációs rozsda. Egy óriási infrastruktúráról van szó, aminek a fenntartása is jóval többe kerül.”

A hazai ivóvíz ellátórendszer nincs jó állapotban, 86 %-a kockázatos. (MEKH adat)

A hálózati veszteség Magyarországon átlagosan 20%, de van, ahol az 50%-kot is eléri.

 A humorista ezt egy érzékletes példával illusztrálta: „Az ATM-ből kivennénk egy ezrest és 800-at adna ki. Volna egy 20%-kos hálózati veszteség, hogy szakadozott az internet, vagy túl kevés volt a PIN kód.”

„Alapvető összefüggés van az ökoszisztémák és a vízminőség között. A természetes élőhelyek biztosította ökoszisztéma szolgáltatás sokkal olcsóbban biztosítja számunkra az ivóvizet itt Budapesten és az agglomerációban, mintha ez az ökoszisztéma szolgáltatás nem lenne és felszíni vízből kellene ellátni a lakosságot. Nagyon fontos, hogy milyen minőségű ökoszisztémák fedik a környezetünket és ez NEKÜNK fontos. A gyermekeinknek és a jövő nemzedékeinek. Hogy ők majd milyen minőségű és mennyiségű vízhez tudunk hozzáférni. Bizony ennek nagyon fontos része, hogy megőrizzük a természetes élővilágot, ahol tudjuk. A felszín alatti vízkészletek esetében a megújulási idő sokkal hosszabb, mint a felszíni készletek esetében. A felszín alatti készlet az a bank, amiben tároljuk a vízkészleteket és az a készlet, amihez hozzá tudunk nyúlni egy aszályos időszakban.” - mesélte Dedák Dalma, aki lenyűgözően felkészült és tényszerű volt. 

Jó hír, hogy a hazai szakmai szervezetek és a magyar vízipar tapasztalatai, referenciái világszerte elismertek.

Ezekre építve játszik fontos szerepet mind a nemzetközi mind a hazai víz-konfliktusok és vízválság megelőzésében. A másik jó hír, hogy részben szakértői és hivatalos társadalmi kutatások is bizonyítják, hogy érzékeljük a tennivalókat, a rekonstrukciós és fejlesztési szükségleteket és reprezentatív kutatások alapján tudjuk, készek vagyunk többet is fizetni érte.

Kovács Károly kihangsúlyozta: 

„A palackos ivóvíz fogyasztásra (ami ma fejenkénti kb. napi 3dl) kiadott pénzek nagyságrendileg megfelelnek a teljes víziközműszolgáltatásra fordított összegnek. Ha alapul vennénk és más forrásból (tehát nem csapvízből) fedeznénk azt a 3litert, amit érdemes volna elfogyasztani, akkor ez a költség megtízszereződne. Megoldhatatlan lenne társadalmilag, vagy gazdaságilag ez a típusú működés.”

Litkai Gergely elmondta: „Nagyon kegyetlen megoldás mindent beárazni, de az ár valahol információ is. Ha egy átlagfogyasztó számára kiderülne a vízről, hogy ez nem csak úgy terem és a végtelenségig előállítható, az a szemléletet is tudná formálni. A gondolkodásunk is tud változni és ezt az értékrendünket és az ehhez kapcsolódó ökoszisztémánkat és jövőnket is jobban tudnánk értékelni és nagyobb áldozatokat hozni érte.” 

A Magyar Víz- és Szenny-víztechnikai Szövetség Vízérték társadalmi szemléletformáló programja keretében a honlapjukról a pedagógusok számára elérhető víz-témájú óravázlatokat helyezett el. A cél, hogy olyan segédletet adjanak, mellyel akár a környezetismeret órán, akár Víz Világnapján vagy a Fenntarthatósági Téma-héten is szórakoztatóan és tartalmasan lehet a vízről beszélgetni. Én már át is küldtem a gyerek ofőjének, mert ő tanítja a körit is. És már elő is vették! Szóval hajrá mindenki, legyünk téééényleg jóval felelősebbek - a víz tekintetében is!