Ha egy társról kiderül, hogy már másik életben is kapcsolódtunk, akkor persze nagy a húzóerő, de ne felejtsük el, hogy mindannyian tapasztalni jöttünk ide, méghozzá örömteli módon. Ha a kapcsolat hiányokat hordoz magában, és mi már mindent megtettünk szeretettel, akkor el kell fogadnunk, hogy a másik még nem kész az örömteli, szeretetteljes kapcsolódásra. Az érzéseink megmutatják, hogy “kik” is vagyunk egy bizonyos helyzetben, és ha nem úgy érezzük magunkat, ahogy jó lenne, akkor jön a tudatosság, hogy összegzünk, és cselekszünk. Ha kell, lezárunk.

Felesleges időfecsérlés azt az illúzióhintát hajtani, hogy “de nekünk még dolgunk van együtt”. Semelyik bolygóállás, Telihold… stb nem fogja helyettünk megoldani a helyzetet, mert a mi feladatunk megérteni a kapcsolatban rejlő üzenetet. És amikor ezt már megengedjük magunknak, hogy kilépünk a nem méltó helyzetekből (majd találkozunk, de most nem érek rá, hívlak majd … és társai), akkor válunk befogadóvá a magasabb minőségre.

Csernus Mariann