A kapcsolatok kezdeti szakaszában többnyire minden klappol. Legalábbis úgy látjuk, úgy akarjuk látni. Ha már az elején sem, akkor ott kell lenni valami más szándéknak, ami miatt mégis folytatódik. De nézzük az ideálisabb verziót, amikor az első hetek mámorában mindent tökéletesnek látsz. Aztán történik vagy elhangzik valami, és egy pillanatra megállsz a lendületben, hogy ez fals. Ez eddig nem így volt. Ha akkor nem nézel bele nagyon őszintén a helyzetbe, és nem vonsz le következtetéseket, -többnyire ekkor még nem szoktunk , akkor ezzel tulajdonképpen zöld utat adsz annak, hogy előforduljon még többször az, ami nem tetszett.

Amikor felveted a problémát, netán a sérelmeidet, és a másik ezt nem érti, nem akarja érteni, hárít, vagy egyenesen kifarol a helyzetből, az már egy komolyabb jel. Aztán ha tovább lépsz ezen, és folytatódik a kapcsolat, és persze vannak nagyon kellemes élmények is, akkor hajlamos vagy besöpörni a szőnyeg alá a problémàt.

Ha jön az újabb “helyzet”, és a másik megint elhatárolódik, vagy rosszabb esetben hibáztat, a saját szavaiért, tetteiért viszont nem vállalja a felelősséget, akkor már nagyon elvakultnak kell lenni ahhoz, hogy ne érezd testi szinten is ennek a hatásàt. A test valahogy jelez, akár a gyomrunk, torkunk szorul össze, vagy a szívünk tájékàn érezzük a kellemetlen érzést.

Csernus Mariann