Iszonyatos fájdalommal tölti el az embert, amikor hosszú évek után átlát egy helyzeten. Amikor lehull a lepel, amikor elkezdünk tisztán látni, tisztán érzékelni. Sokszor visszasírjuk a boldog tudatlanság állapotát. Ugyanakkor mégis valami őserő szabadul fel az emberben. Mintha láthatatlan kötelékek szakadnának el, és a szabadság illata megszólítja a Lelket. Ambivalens érzés ez, mert magában hordozza a fájdalmas csalódást, a kihasználtság érzését, és ugyanakkor új térbe tud az ember helyezkedni, ami tiszta, ami könnyed.
Érdekes, mert amikor tisztán látunk, amikor átlátunk helyzeteken, akkor látjuk meg az emberek árnyékkal telített oldalát. A tisztánlátás meghozza a sötétséget… Talán éppen azért, hogy kivezessen minket onnan és megérkezhessünk egy olyan életbe, ahol már nincsenek hatalmi játszmák, ahol nem egymás energiáiból élünk. Ahol képes mindenki a saját Lelkéhez kapcsolódni, ezért nem szükséges a Fényt másoktól elrabolni.
Dömötör Aletta
