Az ember egy idő után már nem akar akárkivel beszélni és nem akar akárkinek megnyílni. Nem akarja akárkivel megértetni magát, nem akarja akárkinek megmutatni az életét, sem a lelkét. Nem akar akárkivel találkozni, nem akar akárkivel barátkozni és nem akar akárkihez tartozni. Ez nem nagyképűség és nem is ellenségeskedés. Valójában ezzel kezdődik a lelki béke és ezzel veszi kezdetét az ember nyugodt élete.

(Ismeretlen)