Aki önmagát képes szeretni és tisztelni, az képes igazán jól élni, az nem terhelő a környezete számára, mert nem alakít ki függőségeket, nem várja el másoktól, hogy pótolják számára ami hiányzik neki, nem játszmázik öntudatlanul és nem követeli a figyelmet, gondoskodást, törődést, mert meg tudja adni mindezt magának; nem mártírkodik, nem áldozati szerepekbe bújva sajnáltatja magát, nem veszi el mástól az életenergiát, helyette mindig csak ad - hiszen neki is bőven van, mindenből, hiszen a bőség állapotát éli - a hiánnyal szemben.

Anna Rose