A Lélek Emlékszik. Mindig, Mindenre. Az egó épít csak ragaszkodást és fellegvárat a múltból, a Lélek azonban, emlékszik a Jövőre, mert Magával hozta Életének Tervét, Álmát, Vágyát, Szerelmét, hogy Anyagba öntse és megformálja azt a Kiválóságot, melyért megszületett.
Az emberek többsége elfordul a Lelkétől, mert a Kapcsolódás nagyon fájdalmas lenne. Fájdalmas, mert az Emlékezés mindig belátással jár: belátással és felismeréssel, milyen eltévelyedésben élt ez idáig.
S én mégis azt mondom, könnyek közt és földön fekve, bízva és remélve a Megvilágosító Fényben, hogy Kérlek,
Emlékezz!
Emlékezz, mert eljön a pillanat mindannyiunk Életében, mikor számot vetünk az Úttal, mely ott, akkor már, csak egy rövid állomásként tűnik fel majd az Örökkévalóságban; s fájdalmas tanulságként arra vonatkozólag, hogy milyen más lett volna, ha értettük volna azt, amiről Igazából, szólnia kellett volna…
Mert nem másokért jöttünk fejlődni, hanem Magunkért, elsősorban.
Nem másokat jöttünk szeretni, hanem, Magunkat, elsősorban.
Anna Rose
