Az áldozat lélektanában ott rejlik a generációs szenvedés és önsorsrontás fel nem dolgozott köteléke. Ahhoz, hogy a fiú férfi lehessen és a lány nővé válhasson, ki kell szakadniuk a biztonságos szülői kötelékből. A kiszakadás sohasem megbeszélés eredménye, mert a szakítás csak fájdalommal jöhet létre, ahogyan a születés is. Ha ez megtörténik, de nem jön létre a megbocsátás, akkor a bosszúvágy tovább él és mérgezi a lelket. Néha van bocsánatkérés a szülő részéről, hisz minden szülő elront valamit, de ez nagyon ritka. A megbocsátás azonban nem függhet a megbánástól. Ha a szülő elutasít, védekezik, felmenti magát és sértettségbe burkolódzik, akkor is meg kell bocsájtanunk neki magunkért, önmagunknak.

Minden szenvedés, visszatérő áldozattá válás legmélyén a lerombolt határok romjai húzódnak meg. Akitől elveszik a határtartás méltóságát, az védtelenné válik. A határtartás nem kommunikációs kérdés, hanem visszatalálás az erőhöz az autonómia felépítésén keresztül.

Sárvári György