Sokszor érezzük azt, hogy megreked az életünk, és valamiért nem tudjuk kimozdítani önmagunkat egy beszorított helyzetből. Olyan ez, mint amikor nem látjuk a körülöttünk lévő világot, amikor egy köd szerű fátyol beborítja a tudatunkat. Amikor a tudatunk lesüllyed a kollektív tudatba. Amikor csak azokat a megoldásokat látjuk, amit mások látnak, amikor a félelmeink miatt nem lépünk és nem döntünk. Szürkévé és átlagossá válik az életünk, az élet amit élünk.
Engedjük és hagyjuk magunkat vezetni, megvezetni, esetleg becsapni. Mert azt gondoljuk, hogy elfáradtunk és nem akarunk folyamatosan döntéseket hozni. Egyszerűen csak egy kicsit szeretnénk "elfeküdni", nem küzdeni, nem a túlélésre hajtani... csak úgy lenni. Nem törődni, nem stesszelni, nem vágyakozni... közömbösségre törekedni... hisz mindenki ezt teszi... hiszen az élet annyi, amennyit éppen látunk belőle.
Ébresztő!!! Ez nem te vagy! Te nem ilyen vagy! Te más vagy! Te különleges vagy!
