Amikor eljutunk oda, hogy már valóban nem érint meg mások véleménye, nem befolyásolja önmagunkról alkotott valóságunkat, ahogy mások látni vélnek, amikor nem érzünk sértettséget, ha valaki nem annak lát - hisz - gondol, mint amik vagyunk, jó úton vagyunk a gyógyulás útján. A személyünknek pedig sokkal kevesebb jelentősége van, mint amit sokáig hiszünk, és amit sokáig kikérünk magunknak, erre előbb-utóbb mindenki rájön.

Őrizgetni a sértettséget, cipelni olyan terheket, melyek a múltban rosszul estek, nyalogatni a sebeinket, játszani a szegény - ÉN játszmákat stb. nem előrevivő, illetve ezek csak benn tartanak abban a lehúzó energiában, melyekből jó volna minél előbb kikeveredni. Mindig vannak és lesznek is olyanok, akik nem támogatnak, akik félreértik a szándékunkat, akik nem látják bennünk a Fényt, valójában rajtuk keresztül fejlődjük meg, akik - amik vagyunk, legyünk nekik hálásak.

Szántó Brigitta