Addig érezzük börtönben magunkat, míg nem vállaljuk fel valódi érzéseinket - gondolatainkat - tudásunkat - igazságainkat - sugallatainkat, amíg nem merjük a saját életünket, sorsunkat, vállalásainkat élni. Ezekben a napokban ki lehet szabadulni a vélt vagy valós elzártságból - elszigeteltségből, ehhez persze fel kell ismerni, miért zárjuk el önMAGunkat, miért nem merjük megengedni, amire igazán vágyunk, miért nem tudunk kilépni az alvilág kapuján a Fény felé.

Próbáljunk az eddigiekhez képest merőben máshogy reagálni, merjünk váratlan meglepetéseket okozni, épp ez a kulcs, ugyanis kellően bolondnak - merésznek, ha úgy tetszik polgárpukkasztónak kell lenni ahhoz, hogy a saját magunk által épített börtönfalak leomoljanak, ezekben a napokban akár véglegesen ki lehet rúgni a karám oldalát és kiszabadulni az önbüntető elzártságból és programokból.

Szántó Brigitta