És idefigyelés. Mert hogy ez az energia is két irányba áramlik. Szükséges 'oda' is figyelnünk, kifelé a külvilágba, hiszen emberek vagyunk és együtt élünk másokkal, társadalomban, közösségekben, családban. Amikor egymásra figyelünk, a megjelenő helyzetekben és kihívásokban ismerhetjük meg magunkról azt, amit magunkról nem igazán látunk vagy tudunk. Ez a vakfoltunk. A Világ pedig tükröt tart rá, ha odafigyelünk.

Na de az 'idefigyelés'. Mikor a fókusz nem másokon van, hanem saját magunkon. Ez annyira lételem és létszükség, hogy szerintem előrébb van, mint az odafigyelés. Hiszen ha magamra nem tudok igazán figyelni - ha magammal nem tudok igazán kapcsolódni - akkor a külvilággal s másokkal sem fog menni.

Molnár Ádám