Ha valaki csak kifelé él, nem értheti, hogy miért történnek vele a dolgok úgy, ahogy. Próbál kívül keresni, jobb esetben kívül rendet tenni - de a tükör törölgetése csak felszíni kezelés;

nem hoz valódi megoldást.

Ha valaki csak befelé él, az Életet hagyja el. Egyre inkább megmerevedik, hiszen energiája önmagába ragad. Nincs kifelé hatása, nincs próbálkozása, s ugyan elkerülheti a (külső) csalódást, a sikertelenséget.. Ám nincs visszajelzése sem - tükör híján pedig nem lát vakfoltjaira rá az ember, s így megakad a fejlődés (~tudatosodás) folyamatában.

Minden ember vágyik kapcsolódni, hiszen az Élet maga is a KÖZÖS CSODÁBÓL születik;

s ebbe a Csodába vágyunk vissza mindannyian, minden szívlüktetéssel.

Molnár Ádám