Vetkőzünk.
Nem csak testben, hanem méginkább lélekben.
Levetjük azokat a gúnyákat, amik már nem azonosak ezzel a belső csodával, amit Léleknek nevezünk.
Természetesen ez nem könnyű, nem is volt és nem is lesz az, s nem is teremtetett annak. Az emberi élet próbatételei nagyon fontosak. Az önmagunkra találás fejezeteinek végső kulcsai mindig benne vannak. Ezekben a helyzetekben vannak a legnagyobb felismerések, a sötét szobában lévő villanykapcsoló, a beragadt minták feloldásának lehetősége.
Úgy hántjuk le Lelkünk igazságáról a rárakódott rétegeket, mint a megfáradt hagymának külső rétegeit - van rajta héj, van egy-két romlásnak indult burok, de belül mégis ott vár az, ami Jó.
A lelket nem kell megtisztítani.
A Lélek maga az örök tisztaság és ragyogás.
A hozzá vezető utat tisztítjuk meg, hogy újra tudjunk kapcsolódni azzal a végső valósággal, amiben a Teljesség vár.
Mindig megvan a megoldás, még akkor is, ha egy darabig nem látod.
Molnár Ádám
